Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Raffay Sándortól: József története

József története. 147 ha híre megy késő vénségének, kegyes emberek vegyék őt példának. Ahol azonban olyan embert láttok, akinek lelkét a harag elkábítja, annak napjai megrövidíttetnek, mert ezek a-.ok, akik éltük virágjában múlnak ki. Igy hát amit csak Atyám az emberek fiairól jövendőit, minden dologra nézve be kell teljesülnie. Ami pedig Énokot és Illést illeti, hogyan maradhattak meg mind e mai napig ugyanazon testnek birtokában, amelyben születtek, és ami atyámat, Józsefet illeti, akinek nem volt megadva, hogy úgy, mint azok, a testében maradjon: azt mondom, hogy ha sok ezer esztendeig él is az ember e világon, valamikóp mégis kényszerül az életet halállal felváltani. S azt mondom néktek, testvéreim, hogy az idők végén azoknak is meg kell jelenniük a világon s életüket be kell fejezniük, nevezetesen a szorongatás, nyomorúság és félelem napján. Az antikrisztus ugyanis négy testet öl még meg s azok vérét vizek módjára ontja, ama szégyen miatt, melynek ezek őt ki fogják tenni, és ama gyalázat miatt, melynél fogva, mikor istentelensége kinyilvánul, mint élők fogják őt kicégérezni. 32. fejezet. — Oh Urunk, Istenünk és Megtartónk, — mondánk, — melyik az a négy, akikről azt mondod, hogy az antikrisztus elpusztítja a megszégyenítés miatt ? — Ezek Énok, Illés, Schila ós Tabita, válaszolá a Megváltó. Mikor ezt a beszédet Megváltónktól meghallottuk, megörültünk ós felugráltunk s a dicsőség és hálaadás minden jelével elhalmoztuk a mi urunkat, istenünket, megváltó Jézus Krisztusunkat. Ο az, akit megillet a dicsőség, tisztelet, méltóság, uralom, hatalom és magasztalás, valamint vele a jóságos Atyát és a Szentlelket, aki éltet most és mindörökké. Ámen. Baffay Sándor. 10*