Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél

A rómaiakhoz irolt levél. 111 elkövetett bűnökkel szemben elnézésként nyilatkozott meg, rosszra magyarázta, vagy igazságtalansággal, nemtörődömséggel vádolhatta őt. Azt az igazságosságát, amely most Jézus korszakában érvényesül s terjed, s amely szerint az Isten maga is igazságos, azaz erkölcsileg maga a tiszta tökéletesség s másokat is igazságosaknak elfogadó, kijelentő s megigazító, ha van ben nők a Jézusban való hit (3, 21—25). Hit alatt pedig nem érti a Jézusról szóló evangéliumnak emlékezeti s értelmi elfogadását, hanem a léleknek egészében való odaadását s alárendelését Krisztus által az Istennek, minélfogva belső meggyőződésből feltétlenül bízik a Jézus által való megváltásban s Istennek szeretetében és úgy gondolkozásában, mint cselekvésében az ö akaratát tekinti legfőbb szabályozójának. Jelenti ez azt az állapotot, a melyben a hívő azt mondhatja: „élek többé nem ón, hanem él bennem a Krisztus". Ez a rövid foglalata a hit által való megigazulás tanának, mely a keresztyén embernek Istenhez való viszonyát leghelyesebben, legszebben s legrövidebben fejezi ki. Ezen centrális vallási gondolatának ily szembeszökő kidomborítása után meg nem állhatja az apostol, hogy szinte diadalmasan fel ne kiáltsa: „hol van tehát a dicsekvés?" Ha az ember a saját erejéből csak odáig jutott, hogy a bűn teljesen úrrá lett felette ós ha az üdvösséget csupán Isten kegyelméből, a Jézusban való hit által kaphatja, úgy bizonyára nem dicsekedhetik, hisz nincs érdeme, mert sem az ó-szöv. törvény, sem cselekedetei nem adnak neki erre alapot. A Jézusban való hit pedig, mint az üdvnyújtás új elve kizár minden egyéni érdemet, az ember Isten kegyelmének van kiszolgáltatva, tőle, egyedül tőle remélheti s várhatja üdvösségót. Mivel pedig az Isten nemcsak a zsidóknak, hanem a pogányoknak istene, ennélfogva a megigazulásnak s illetőleg az üdvadásnak uj elve is egyetemes s vonatkozik, úgy a zsidókra, mint a pogányokra (3, 27—30). Az apostol bizonyításában legfőbb tekintélyként szerepel az ó-szövetség; ezen gondolatainak igazolásánál sem mellőzheti ezt a bizonyítási módját annál kevésbé, mivel az ószövetség legfontosabb holyei mellette szólnak s mivel e szakasznak mindjárt az elején kijelentette, hogy az Istennek az evangelium által kinyilatkoztatott igazságosságát bizonyítja már a törvény ós a próféták. Az a kérdés tehát hol és miként? Tárgyalásának ez a második feladata. β) A hit által való megigazulás az ó-szöv.-ben (3, 31—4, 9). A zsidók úgy értelmezték a törvényt, hogy annak előírásos betöltése az embert Isten ítélőszéke előtt igazságos,