Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
A rómaiakhoz irolt levél. 109 Minthogy az egyetemes bűnösségnek igazolására felhozott ó-szövetségi helyek az eredeti összefüggésben pogányokra vonatkoznak és a zsidók azt mondhatták volna, hogy ami a pogányokról áll, az rájok nem vonatkozik, ez okból a bizonyítás végén ezen felhozható kifogás czáfolatául kijelenti, hogy mind az ami a törvényhen, értsd az ó-szövetségben, írva van, az összes törvény alatt élőkre vonatkozik s ennélfogva mindenki bűnös, „hogy minden száj bedugassék és az egész világ büntetésre méltó legyen az Isten előtt". (19 vers). Mindez pedig azért történik, mert a törvény cselekedeteiből egy test sem igazul meg az Isten előtt, mert a törvényből a bűn ismerete, nem pedig az attól való szabadulás származik (20 v.). Pogányok és zsidók tehát egyaránt bűnösök ; a cselekedetek, melyek alapján az igazságosságot, mint az üdv feltételét elnyerni törekedtek, nem szerezték azt meg nekik, mert azok arra képtelenek; e helyett bűnbe estek s a legocsmányabb bűnökre vetemedtek, mi mellett a zsidók törvénye s körülmetélése sem használt. Az üdv helyett Isten haragja jelentetett ki nekik, boldogság holyett büntetés vár reájok s meg kell győződniök, hogy tetteik alapján, vagyis saját erejökben bizakodva s érdemeket szerezve hiába igyekeztek az üdv feltótelét képező igazságosságosság megszerzésére. Pogányság ós zsidóság csődöt mondott s a mivel kecsegtette az emberiséget, nem adhatta meg neki. Ámde az Isten nem hiába intézkedett az emberiség üdve felől, a melyet igért. Mivelhogy az evangelium megjelenéséig csak Isten haragja jelentetett ki, annálfogva az üdvösség megszerzésének eddigi pogányok és zsidók által követett útja helytelen volt; uj üdvrendet kell megállapítania, uj, helyes utat kell mutatnia, amely feltétlenül czólhoz vezet. Ez az uj út az Istennek kegyelme. Az az evangelium azért isteni hatalom minden hívőnek üdvösségére, mert maga az Isten működik benne s általa. Az igazságosság továbbra is feltétele marad az üdvösség megszerzésének; de míg az eddigi igazságosság törvényből való, vagy saját igazságosság ( Ιδία δικαιοσύνη) volt, ezentúl az isteni igazságosság {δικαιοσύνη θεοϋ) lesz üdvszerző. b) Második szakasz (3, 21—4, 25). α) Az uj üdvrendnek logikai igazolása (3, 21—30). A felállított dilemmához képest, ha eddig Isten haragja jelentetett ki s az embernek igazságossága s ennek alapján üdvössége nem lehetett, következik tehát, hogy az evangéliumban az Istennek kegyelme és igazságossága jelentetik
