Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

24 Schneller István dr. elmerül öntudatlanul a mindég először érvényesülő σβρί-nak hatalmába; végre tudatosan elmélyed a ηνενμα erejében, ugy hogy azt, mint vezető és éltető hatalmat önmagába felveszi. — Amott kezdetben a σάρξ az appercipiáló hatalom az Énnel szemben: itt végre a ηνενμα appercipiálja az Ént. Ε két véglet közt folyik le az ember egyéni és majd személyi élete. — A αάαξ-ba. elmerült Én (az ember mint ilyen σάρκινος αν&ρωπος ν. σάρχινον είναι Rom. 7, ,

4 I. C, 3, t. II. C. 3. 3. — a törvény szavára felébred öntudatlan állapotából s már most az ismert jó ellenére is, az ellen fellázadva (εηι&νμέΐν) követi a rosszat s igy már most tudatosan követi el a bűnt (R. 7,

7 stb.) (az ember, midőn igy tudatosan a σάρξ hatalma alá kerül σαρκικοςszá válik Rom. 15, 2

7. I. C. 3, s. 40 x

l. II. G. 1,

1

2.) Tudatosan azonban a rosszat el nem követhetné az ember, ha nem ismerné a jót. A jó, az erkölcsi szellem, ezért is Pál apostol szerint benne van az emberben. S ime — itt van a nagy eltérés János evangélioma felfogásától, hogy e jó nincsen az ειτ,οιράνιος emberhez a δεύτερος αν&ρωπος-\ιοζ, Krisztushoz kötve, mint a ki ezt a jót, a πνενμα-t az égből hozza le a földre. A jó, az erkölcsi szellem az emberi természettel adva van. A mint a bűn, a rossz szellem be van plántálva a σάρξ utján a tagokba mint inditó, az embert vezető hatalom (

νόμος εν τοις μέλεσιν R. 7,

2

3): ugy viszont a jó, az erkölcsi szellem is a πνεύμα utján Isten által be van plántálva a belső emberbe (εσω ανΰρωιιος), a wíg-ba, a szivbe, a lelkiismeretbe, a hol mint νόμος του ϋεοϋ Rom. 7, 2

2 vagy mint νόμος τοϋ νοός μοϋ R. 7,

2

3 ténykedik. — Az érzéki ember mellett, vagyis jobban mondva azzal szemben, benne van minden emberben a belső ember. Mig amaz az egyesre, az érzékire irányul: addig ez az egyeseket megérteni, az egyeseket mozgató általánost, tehát a gondolatot, a láthatlant felfogni akarja s e szerint kiván cselekedni is. A νοϋς emez értelmi és gyakorlati iránynak tényezője. A νους azonban magában véve még nem jó. — Pál apostol anthropologiájában a toCg-nak formális szerepe van, épp ugy mint a σώμα-nak. Lehet a σώμα épp ugy a σαρξ-nak, mint 7/.i'ííu«--nak σώμα-]Ά. Első értelemben a σώμα a mulandóságnak, a végességnek, a halálnak alakja, mig a második értelemben a szellemnek, az életnek, az örök életnek megdicsőülése (δόξα). Igy vagyunk a Pál apostoli wíg-szal is. — Szolgálhatja a σα'ρί-ot, de másrészt a πνενμα-nak is léphet szolgálatába. Első esetben ez a νους της σαρκός Col. 2,

1

8 természetesen maga is megromlik: αδόκιμος-szä R. 1,

2

8 διεφ^άρμενος-szé. I. Tim. 6,

5 v. χατεφ&άρμενος-βζΆ II. Tim. 3, 8 válik, ugy hogy most a természetes rosszat művészi, mesterséges, a természeten túltevő és igy természetellenes, a természet rovására kieszelt, a természetet kicsavaró rosszá teszi. — A w>íTs-nak ezen szerepéről Pál apostol a legnagyobb keserűséggel nyilatkozik és pedig a voCg-nak éppúgy értelmi mint gyakorlati irányú ténykedésében.