Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Nippold Frigyes dr.: Hilgenfeld emlékezete

86 D. Jíippold Frigyes. vagy hogy az újrakeresztelkedők mozgalmának keletkezését és kialakulását, vagy még inkább, hogy a reformálió korszakának óriásielőtörténetét összefüggőleg áttekinthessük. A mi a természettudományoknak a maguk fényes felfedezéseit lehetővé lette, az a türelmes, nyugodtan megfigyelő és összevetve vizsgáló módszer volt. A bibliai írásmagyarázat és az egyháztörténelem terén e módszerben Ililgenfeld az összes kulturnépek minden tudományos Iheologusának tanítómestere. A tudományról való fogalma homlokegyenest ellenkezett azzal, a mely magát modernnek mondja, értvén a dolgot úgy, hogy legjobb esetben is egy pár évtizedre modern, hogy aztán egy új divat avultként bánjon el vele. Hilgenfeld ezernyi részletmunkájának egyike sem részesül soha ebben a sorsban. De hogyan adjak én egyáltalán képet e hatvan évnél tovább terjedt vizsgálódások tartalmáról? Hadd kisértsem meg oly módon, hogy mindenelőtt az ő munkásságának első évtizedét vázoljam, a mint azt amaz alapvető iratokban látjuk, a melyeket soha a jövendők egyetlen tudósa sem mellőzhet, hacsak tudományosságának hajlékát futóhomokra épiteni nem akarja. Az erre következő három évtized összefüggő egészként vizsgálható, amennyiben ez idő alatt összes részletmunkáinak a gerincét folyóirata képezte. Végül az utolsó két évtizedre nézve, a melyekben bizonyos mértékig a hosszú vetés aratását takarta be, az iratok jegyzékének száraz sorozatát pár jellemző illustratióval szeretném megvilágítani, a melynél a személyes visszaemlékezést is legyen szabad majd szóhoz juttatnom. Már az 1846-ban megjelent bölcsészeti és az azt 1847-ben követő theologiai doktori értekezése megjelöli az irányokat, a melyekben Hilgenfeld folyton-folyvást új mesgyéket tört. Amaz — a mely Spinozáról szólt, — már tanúságot tett arról, hogy a bölcsészeti rendszereket és azok mindenikének a theologiára gyakorolt, hatását ismeri. — Emez, a mely a Kelemen-féle homiliákról és elmélkedésekről, s nevezetesen ezen, az egyház és az eretnekség határán álló legrégibb keresztyén regény egymástól eltérő két változatáról szólt — azt mutatja, hogy az ő nagy tübingeni mesterének, Baurnak nyomán halad