Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Payr Sándor: A pietismus paedagogikája

A pi-li^mus a paedagogiáb.m. 49 II A pietismus képviselői neveléstörténeti fejlődésükben. 1. Spener, a katecheta. A neveléstörténet rendszerint igen könnyen szokott átsiklani Spener alakján. Őt mint nevelőt, nem méltányolja. A pietismus képviselőjeként csak Francke szerepel. Igy tesznek Raumer, Schmidt, Scherer stb. Pedig ez nagy igaztalanság. Mert a pietismus tulajdonképeni megalapítója, alapvető theologusa mégis csak Spener. A ki e vallásos iránynak lényegét, célját, feladatait, részben módszerét is eredetileg megjelölte, az Spener volt. Francke már csak az ő nyomain haladt, teljesen az ő hatása alatt állott. Spener a nevelés terén is, habár nem oly széles körben, mint Francke, kiváló érdemeket szerzett. Elszászban született 1635. mikor a 30 éves háború dúlt még javában. Szülőhelye Rappoltsweiler is sokat szenvedett a franciáktól. Atyja városi tanácsos volt. Kiváló gondja van a fiúra keresztanyjának, özv. Rappolstein grófnénak. A háborús világban a nyilvános oktatás hiányait a családi nevelés pótolta. S a mit az egyháznak kellett volna nyújtania, az ifjú Spener azt is a magános áhítatosság óráiban otthon és a grófnénál találta meg. Itt olvasgatták Arndnak „Az igaz keresztyénségről" írott, Baile „Praxis pietatis" c. és Baxter több épületes iratát. Ilyen olvasmányok s az országos közcsapás idején uralkodó lehangoltság az ifjút is korai komolyságra nevelik. 1651 óta a strassburgi egyetem hallgatója, a philologiát és történelmet tanulmányozza s csak utóbb a theologiát. A diákok szokott durva kedvteléseiben nem vesz részt. Vasárnapon még szellemi munkával is csak olyannal foglalkozott, a melynek közvetlen építő hatását érezte. Itteni tanárai közül különösen Dannhauert dicséri, a ki Luther tanát a maga tisztaságában ismertette meg vele. 1653. lett magisterré Hobbes angol deista ellen irt disputatióval. 1654—56 nevelői állásban van Zweibrücken-Birkenfeld pfalzi gróf fiai mellett. . Ezután következnek az δ életében is a szokott peregrinatio academica évei. Baselban az ifjabb Buxtorf héber nyelvi felolvasásait hallgatja 1659. Genfben pedig egész teljes esztendőt tölt. Itt léte különösen tanulságos volt reá nézve. Nagyon megnyeri tetszését a szabadabb genfi egyházalkotmány, dicséri a református papok igaz kegyességét, házi gazdája Leger, ki előbb a valdensek papja volt, e felekezetre is felhívja figyelmét. Ugyan ekkor prédikált Genfben a jezsuitáktól üldözött Labadie, ki mysticus rajongással eltelve nagy hatással sürgette az apostoli keresztyénség visszaállítását s házi áhítatossági órákat is tartott. Ε férfi sajátszerű egyénisége egy időre Spenert is lebilincselte, bár szorosabb viszonyba nem lépett vele s tiltakozott az ellen, hogy az általa tartott vallásos összejöveteleket Labadie utánzásának tekintsék. Theol. Szaklap. V. óyf. 4