Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Könyvismertetés

Könyr ismertetés. 330 gyűjtemény többi számainak magaslatán áll. És mi ezt a kötetet, mint általában az egész gyűjteményt melegen ajánljuk. Lic. Dr. Joh. Leipoldt (Privatdocent in Halle): Geschichte des neutestamentlichen Kanons I. Teil. Die Entstehung. Leipzig, J. C. Hinrichs'sche Buchhandlung 1907. (VIII. és 288. old. 8.) Ára fűzve 3'60 mk, vászonkötésbén 4'50 mk. Az uj szövetségi kánon története még nem tekinthet viszsza nagy múltra. Kisebb nagyobb előljáró kísérletek után, melyek főleg Credner, Overbeck nevéhez fűződnek, jelenleg különösen Zahn, erlangeni tanár a kánontörténet legalaposabb és legtudósabb ismerője. Csakhogy az ő nagy standard workja, a „Geschichte des neutestamentlichen Kanons" még mindig nincs befejezve. Némileg kárpótolhat e hiányért az ő rövid vezérfonala, a „Grundriss der Gesch. des neutest. Kanons", amely a Herzogféle reálencyklopédiában (a 9. kötetben) megjelent cikkéből ,.Kanon des Ν. T.'s" keletkezett. A fenti mű szerzője elérkezettnek látta az időt, hogy nemtheologusok előtt is megismertesse az uj testamentomi szent iratok keletkezésének történetet. Azon körülmény, hogy Holtzmann és Weiss, két ily különböző állásponton álló theologus, lényegileg egyformán ítélnek e kérdésben, azt bizonyítja, hogy e téren már bizonyos tényekre nézve megvan a megegyezés s így az anyag népszerű ismertetésére már lehet vállalkozni. A szerző módszere más úton halad, mint pld. Zahné. Ez először megállapítja a 200 év körüli helyzetet, melyre vonatkozólag sok megbízható forrás áll rendelkezésünkre. És innen halad aztán az előző évekbeli helyzet felderítésére, hogy azután a 200 utáni időt tárgyalja. Szerzőnk ezt a munkát feltételezi és megkonstruálja a bibliai könyvek kánonja valószínű keletkezése és fejlődése történetét. Ε célból kiindúl az ótestamentom kánoni tekintélyének leírásából a zsidóknál és a keresztyéneknél, azután pedig megrajzolja az apokalypsisok, majd az evangeliomok és végül az apostoli levelek és az apostolok történeteinek keletkezését és kanonikus tekintélyük kifejlődését. Végül egy utolsó szakaszban szól az uj testamentom becsüléséről az ókori egyházban. Egy jó és kimerítő tárgymutató, valamint az idézett források felsorolása zárja be a könyvet. Egy második részben, mely ezen első részhez még járulni fog, a szerző elő fogja adni a kánon későbbi történetét. Természetes és azt a szerző is tudja, hogy ilyen munka, mint az ővé, ha még annyira törekszik is az általánosan elismert dolgok előadására, mégis sok subjektiv ítéletet is kénytelen kockáztatni. De a szerző úgy igyekezett ezen segíteni, hogy ítéletei igazolására az alapul szolgáló forrásokat könyvében meglehetős terjedelemben és bő választékban közölte. Ezen eljárás határozottan emeli a könyv értékét és — mint a szerző reméli — különösen semináriumi gyakorlatoknál való használatra teszi