Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Könyvismertetés
328 Könyr ismertetés. 328 Nr. 1. Alfred Jeremias·. Die Panbabylonisten. Der alte Orient und die aegyptische Religion. (65. 1.) Ára 80 pf. = 96 fillér. Nr. 2. Hugo Winckler : Die jüngsten Kämpfer wider den Panbabylonismus. (79. 1.) Ára 1 mk = 1"20 korona. Leipzig J. C. Hinrichs'sche Buchhandlung. 1907. Winckler Hugo és követői, köztük első sorban a lipcsei lelkész Jeremias, a régi kelet világának egy uj felfogásával léptek fel, mely szerint a csillagok képei és azok mozgása után alakult ki a régi kelet világfelfogása. Ez általánosan volt elterjedve a keleten ős még a mi mai kulturánkra is nagy befolyással volt. Ε felfogást ellenfeleik panbabylonismusnak nevezték és jogosultsága felett élénk tudományos vita fejlődött ki. Most a panbabylonismus két főképviselője fenti cím alatt olyan füzetes gyűjteményt indított meg, a melyben felfogásukat ellenfeleikkel szemben meg akarják védeni. Ez alkalommal a gyűjtemény két első füzete fekszik előttünk. Az első füzetben Jeremias először felsorolja mindazon szaktudósokat, akik az ő felfogásukhoz csatlakoztak, vagy azt legalább szemben ellenfeleikkel, kikről azt panaszolják, hogy a kellő jóakarat és hozzáértés nélkül elvetik azt, kellőleg ismertetik és mőltatják. Ezek elég díszes névsort adnak: Stuckens, Winckler, Jeremias Α., Weber, Messerschmidt, Hőmmel, Hilprecht, Jastrow, Jeremias Fr., Niebuhr, Fries, Kugler, Köberle, Sellin, Orelli, Oettli, Lepsius, Erbt, Wünsche, Bischoff stb. Ennyi tudóssal szemben már igazán nem lehet Wincklerék „Phantasiegebilde"-jéről beszélni. Füzetje második részében Jeremias azután kimutatja Ermannak az egyptomi vallásról irt könyve nyomán, hogy az egyptomi vallás hátterében is ott található a panbabylonismus. A második füzetben Winckler két ellenfelével száll szembe, Gressmannal és Küchlerrel. Az előbbi a Hilgenfeldféle Zeitschrift für wissenschaftliche Theologie 1906. évfolyamába cikket irt „Wincklers altorientalisches Phantasiebild" cím alatt. Vele foglalkoznak ami füzetünk 8.— 25. lapjai. A szerző kimutatja, hogy Gressmann sem elegendő ismerettel nem rendelkezik, sem az ő tekintetbe jövő könyveit el nem olvasta, hogy jogos kifogásokat emelhessen nézetei ellen. Amit felhoz, legtöbbnyire e két forrásra vezetendő vissza, A másik, Küchler, már a Babel-Bibelharc idején mint a „Christliche Welt" referense az akkori idő idevágó irodalmáról szólott és most licentiatusi dissertációjában („Die Stellung des Propheten Jesaja zur Politik seiner Zeit") ront neki Wincklernek, mint „szakember az assyriologia terén." Winckler füzetje 25,—71. lapjain foglalkozik vele és az ő ellenvetéseivel. Sokszor nagyon is aprólékos, szőrszálhasogatónak látszó kérdések vitatásába vezet be minket, hogy igazát Küchlerrel szemben kimutassa, de aki követi, elég tanulságos utat tesz meg a szerzővel. Végül egy függelékben foglalkozik még a
