Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszemle. 325 tudományból. Kimutatja, hogy a történet mint tudomány (s úgy a vallástörténet is) mindig a phanomenalitás, az immanentia és a facticitás korlátai közt mozog. Azért a vallástörténet, mint ilyen, nem is tudja a vallás lényegét, a vallások értékfokozatait és igazságát megállapítani. Mihelyt erre vállalkozik, átlép a vallásphilosophia területére. Épen azért szükséges e kérdések fejtegetésére a vallásphilosophia különálló tudománya. Azután kifejti, hogy a vallásbölcsésznek ismernie kell nemcsak a vallások történetét, hanem a vallás valóságát is saját tapasztalásból. Akkor megállapíthatja a vallás lényegét, értékét és igazságát, sőt a keresztyén vallás absolutságát is. Ilyen vallásphilosophiát annál inkább követel a szerző, mert azt hiszi, hogy igy helyreállíthatja azt a kapcsolatot a theologia meg a többi tudományok közt, a melyet a régi dogmatikusok a maguk módja szerint fentartottak, de az ujabb positiv theologia elhanyagolt. Azonban Hunzinger sem akarja a theologiát, vagy annak itt tekintetbe jövő részét, a dogmatikát a vallásphilosophiára alapítani s így tőle függővé tenni. Azért mégis követeli a dogmatika elüljárója gyanánt, de nem mint annak bevezető részét a dogmatikán belül (Häring), hanem mint külön tudományt, a vallásphilosophiát. Befejezésül vázolja ennek feladatait négy irányban t. i. a psychologia, ethika, ismeretelmélet és a metaphysika irányában. Sajnos, a tér szűke nem engedi meg, hogy Hunzinger cikkének világos s következetes okfejtéseit még bővebben ismertessük. Csak rámutatunk még a cikkben előforduló polémia előkelőségére. A szerző leginkább Tröltschsel ellentétben fejti ki egyes gondolatait, de mindenütt a legnagyobb méltányossággal igyekszik ellenfele álláspontját megérteni, méltatni, sőt nem ritkán azt meg is védeni. Lapunk olvasóinak a cikk, de az egész folyóirat olvasását is csak a legmelegebben ajánlhatjuk. Lic. Dr. Daxer György.