Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Lapszemle

322 Lapszemle. testamentom magyarázata terén. Először szemlét tart azon munkásság felett, melyet az új szövetségi bevezetés terén kifejtettek. Semlertó'l és Michaelistől kezdve a tübingeni Bauron át egészen Zahnig a tübingeni tendenckritika ezen végső' legyőzőjéig felsorolja a legnevezetesebb munkásokat és műveiket ezen a téren. Sokszor persze ezen felsorolás igazán csak a nevek és művek mozaikszerű egymásmellé helyezése a méltatás meg többnyire idegen művekből vett idézetekből telik ki. Hasonló azután a szó szorosabb értelmében vett exegesis és a bibliai hermeneutika terén végzett munkásság méltatása. Itt megint az új testamentom kommentátorainak neveivel és műveivel találkozunk kezdve Semler, Paulus stbtől Winer, Meyer, Tholuck, Olshausen, Beck, Hofmann stbivel egészen Zahnig. Valamivel bővebb itt a genialis erlangeni Hofmann méltatása. Egyébként pedig ezen történeti áttekintés nem ment bizonyos egyoldalúságtól, mely abban nyilvánúl, hogy egyes liberális theologusok munkásságáról, mint pl. Hilgenfeld, Volkmar, Holsten, Holtzmannn, Lipsius, Soden stb. úgy az első, mint a második részben megfeledkezik. Az ellenfélnek ezen agyonhallgatása eddig leginkább csak a liberálisok szokása volt. Ezért is, de még a dolgozat csekély értéke miatt is kár volt ezen cikket a Neue kirchliche Zeitschriftbe felvenni. Egyháztörténeti tárgyú cikkek Theobald két közleménye a 4. és 5. füzetben, melyekkel a Thomas Navgeorgusról írt már az előbbi ^ füzetekben, sőt évfolyamban megkezdett dolgozatát befejezi. Úgyszintén befejezést nyer a 4. füzetben Stier tanár cikksorozata a halál utáni dolgokról. Ugyanoly módon, mint az előbbi közleményekben fejtegeti most a világ végét és a végső állapotot. Ezen cikkekben összehalmozott anyagból nagyon sokat lehet tanulni. Végűi kiemelendő Grützmacher rostocki tanár rövid és tanulságos cikke a nem rég meghalt híres bölcsész, Hartmann és iskolájának (Drews, Schneben) állásfoglalásáról a vallással és a keresztyénséggel szemben. A szerző az ő szokott, élénk stílusában ügyesen és könnyen érthető módon fejtegeti tárgyát. A rostocki egyetem aulájában tartott beszédnek az kölcsönzött érdekességet, hogy Hartmann 40 év előtt épen a rostocki egyetemnél szerezte volt meg, mint nyugdíjazott gardeleutnant a bölcsészeti doktorátust. Nem sokkal később megjelent az ő könyve: „Die Philosophie des Unbewussten", mellyel a leghíresebb bölcsészek sorába emelkedett. A szerző ezután vázolja Hartmann philosophiai munkásságát, főleg a vallással szemben elfoglalt álláspontjának szempontjából. Azután részletesebben feltünteti azt 1. általában a vallással és 2. különösen a keresztyénséggel szemben. A vallás szerinte a nép metaphisikája és azt igen nagyra becsülte. A vallás_ ismereti oldalát az akarat és érzelem mellett kellőleg kiemeli. És ismeretelmélete, a transscendentalis realismus, lehetővé teszi reá nézve azt, hogy a vallás ismeretei-