Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Róma decretuma

Róma decretuma. 309 28. Jézus, a mikor hivatalát gyakorolta, nem a végből tanított, hogy magát Messiásnak hirdesse, sem pedig csodái nem arra céloznak, hogy ezt bizonyítsák. 29. Megengedhető, hogy az a Krisztus, a kit a história mutat fel, sokkal alacsonyabban áll, mint az a Krisztus, a ki a hitnek tárgya. 30. Az összes evangéliomi szövegekben az Istenfia név csupán a Messiás névvel egyenlő értékű és legkevésbbé sem jelöli a Krisztust úgy, mint Istennek valóságos és természetes fiát. 31. A Krisztusról való az a tan, a melyet Pál, János ős a nicaeai, ephesusi, chalcedoni zsinatok átszármaztattak, nem egy azzal, a melyet Jézus tanított, hanem csak azzal, a melyet a ker. öntudat a Jézus felől megalkotott. * A római kath. egyház ma már inkább marianismus, mint christianismus. A magyar kath. egyház nem is a Krisztus nevéről nevezi magát, hanem a kereszt után. Nem keresztyén, hanem csak keresztény. És mégis nagy súlyt helyez Krisztus istenségének kiemelésére. A Mária-dogmák mellett ez szinte meglepő. Hogy a Krisztus istenségőre vonatkozó dogma is időben keletkezett, csakúgy, mint a többi, az bizonyos, de hogy a szentírás alapján alakult ki, az is kétségtelen. Ha Jézus nem tett volna az ő Istennel való benső, szellemében vele azonos egységere nézve nyilatkozatokat, a Krisztus istenségét kimondó dogmának nem lett volna komoly alapja s igy maradandósága sem. Abban hát igaza van a decretumnak, hogy e dogmát nem a ker. öntudat vezette le a messiási fogalomból, hanem Jézus nyilatkozatain alapul. Abban is igaza van, hogy Jézus a maga messianitását, míg élt, hirdette. Csodái arra valók is voltak, hogy a népet meggyőzzék az ő Istentől való küldetéséről, tehát messiás voltáról. Hivatottak és hívatlanok egyaránt nagyon sokat okoskodnak újabb időben azon, hogy a történeti Krisztus egészen más, mint a hit Krisztusa. A történeti Krisztus sokkal kisebb alak, mint a mivé őt a hivő lélek kegyelete emelte. Senki sem tagadhatja, hogy a mit az ember eszményéül tekint, azt a közönséges korlátai közül ki is emeli. Jézusnak természeti, közönséges alakját azonban már közvetlen környezete, sőt ellenségei is olyan fenségesnek, olyan isteninek ismerték és nézték, hogy kedvezőtlenebb színben sohasem