Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

Az egyéniség és személyiség az Újszövetségben. 31 Isten S így tudja, hogy mit akarunk (

το φρόνημα τον πνεύματος R. 8, 2

7.). Szívünk törekvéseit az Úr világosítja meg s így az, amit mások előtt mi mint legsajátosabbakat el akarunk a sötétben rejteni, világossá lesz I. C. 4, 5. Hiába ekkor minden mentegetődzés, ami legelrejtettebb s legsajátosabb értékünk vagy érdemetlenségünk kiderül s gyarlóságunk tudatában — leborulunk Isten előtt, elismerve az igaz keresztyén közösségben megnyilatkozó isteni szellem erejét I. C. 14, 2

5. — Istenre, mint a szíveket vizsgálóra hivatkozik Pál, hogy ő tulajdonképpen mily célból hirdeti az evangéliomot; ott, szivében olvasható ki, hogy emberre való tekintettel avagy isteni kiküldetésből hirdeti-e az evangéliomot ? I. Thess. 2, 4. Mivel szivünk igazi énünk; ezért is nyugtalanok, boldogtalanok vagyunk, míg szívünk nem nyugszik meg, míg az nem nyer vigaszt. Pál apostol szeretteinek az Ephesus, Thessaloniki és Colossabelieknek ezért is azt kívánja, hogy szívüket vigasztalja meg az Isten. Ep. 6,

2

2. II. Thess. 2,

1

7. Col. 2,

2. 4,

8. Ezért is a legnagyobb baj reánk nézve, ami énünkre nézve, ha a szív megtántorodik és tévútra jut R. 16, l

8. ha ugy, mint Mózes arcát — a szivet is takaró lepi el, ugy hogy az ember Istent nem láthatja II. C. 3,

1

3; ha a hiába való okoskodásban az ember szíve elsötétül R. 1,

2j. s így lassanként egészen megkeményedik Eph. 4 i

8. Ekkor, még csak ekkor jutott el az ember az önmegsemmisítés állapotára, igaz Éniségének elpusztítására. Isten átadja a jó és igaz iránt szivében elsötétült egyént érzéki, állati természetének R. 1, 2

4.; átadja a bűnbánatra képtelen megkeményedett szívűeket az isteni haragnak. R. 2, 5. Szívében tönkre megy s megsemmisül az Én: de szívében felmagasztalódik, megdicsőül az Én. Semmiféle tudós, semmiféle hit, sem szeretet, még Krisztus sem éltet magában, nem üdvözít: mind ez csak akkor, ha mi bennünk, a mi Énünkben, szívünkben él és hat. Az isteni szellem zálogát csak szívünkben bírjuk II. C. 1,

2

2. Csak az a világosság, amelyet Isten a mi szivünkben gyűjtött, látja Isten dicsőségét Krisztus arcában II. C. 4, 6. Krisztus halála és feltámadása csak történeti tény, mely magában véve senkit sem üdvözít; nem üdvözít még e ténynek elhivése sem; e tényekbe fektetett hit még csak akkor üdvözít, ha szívemben hiszem e tényeket, vagyis más szóval, ha én meghaltam a bűnnek, ha én feltámadtam a kegyelmi szellem életére. R. 10, 9,

1

0. Csak a xapJta-szerű hit üdvözít R. 10, l

0. Csak az a Krisztus, kit tiszta szívből hívunk segélyül, kihez szívbeli a viszonyunk — csak is ez a Krisztus a keresztyén hit közösségnek elve és ereje II. Tim. 2, 2

2. Csak a hit által szivünkben lakó Krisztus gyökere és alapja azon szeretetnek, amelynek erejében a hívekkel való közösségben mélyedhetünk el a minden ismereten magát tultevő krisztusi szeretetbe s telhetünk meg Istennek minden tökélyével Ep. 3,

1

7l

9.