Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Payr Sándor: A pietismus paedagogikája

290 R

a

ffa

y Sándor. gyakorlat. A nagy tudósnál, lehet, hogy valaki százszorta kevesebbet tud és a világban mégis használhatóbb, életrevalóbb, mint amaz. Idézi Richelieu bibornok szavait, melyeket akkor írt testvérének, mikor ez csekélynek mondott tudomáyu miatt nem akart az udvarhoz jönni: „Nescis, mi fráter, quam exigua sapientia mundus regatur !" És azt mondja reá,''bizony igaz ez, ha Isten gondviselése nem kormányozná a világot, a mi kevés tudásunk bizony nem volna rá képes. (Lectiones paraen. 167. 1.). A pietismus nem vetette meg a tudományt, mint ellenei híresztelték róla. Francke, aki egész életét a tanításnak, iskoláinak szentelte, aki a theologusokat is lépten-nyomon kitartó szorgalomra és mélyreható szellemi munkásságra serkenté, miként gondolkodhatott és szólhatott volna kicsinylőleg a tudományról. De az kétségtelen, hogy a tudásnál többre becsülte a jó erkölcsöket és azt a keresztyén gyakorlati tevékenységet, mely Istennek dicsőségére és az embereknek üdvére szolgál. És épen a theologusok képzéséről szólva mondá ismeretessé lett jellemző szavait: „Egy szemernyi élő hit többet ér, mint egy mázsa puszta történeti tudás és az igaz szeretetnek egy cseppje többet ér mint minden titkok tudásának egész tengere" I. Kor. l

3. (Idea st. th. 53. 1.). A XVII. századbeli orthodoxismusnak egyoldalúságával és mozdulatlanságával szemben a pietismusnak kétségtelenül nagy érdemei vannak a lelkész nevelés terén. Sok tekintetben ők jelöltek irányt a legújabb kor számára is. Payr Sándor.