Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
276 R a ffa y Sándor. mily lelki haszonnal hallgatják Isten igéjét és miként használják fel az épülésükre szolgáló egyéb alkalmakat; de a hallgató is teljes bizalommal legyen tanára, miként atyja iránt. Francke, mint aféle praktikus ember, részletes tanácsokat ad itt is. Kérdezzék meg — úgymond — a tanárt, hogy mikor mehetnek hozzá legalkalmasabb időben; felettébb hosszú és üres beszélgetéssel ne legyenek terhére, idejét el ne rabolják, hogy másokat is fogadhasson; ha több kérdésük van, vessék papírra, hogy röviden és szabatosan adhassák elő; a vett intéseket és tanácsokat jegyezzék meg jól és tartsák meg; óvakodjanak az olyan sokszor előforduló visszaélésektől, hogy lelki tanácskérés ürügye alatt tulajdonképen pénzbeli adományt akarnak hazugsággal bemondott hiányaiknak fedezésére kicsikarni s e jótéteményt olyanok elől ragadozzák el, akik arra valóban rá szorulnának. (Idea st. th. Anhang, 6—24. 1) e) Az egyetemi ifjúság számára tartott istentiszteletek. Nagy jótéteménynek mondja Francke a theologusokra nézve, hogy minden vasárnapon és más ünnepen saját tanáraik predikálását hallgathatják. A tanárok ismerik hallgatóikat és ezek állapotához és lelki szükségleteihez alkalmazzák beszédeiket. A hallgatók azért annál több hasznot és lelki épülést meríthetnek belőle (Idea st. th. Anhang. 33. 1.). f) Az exercitationes biblicae. Ilyenek tartását a theol. fakultás rendelte el és külön szabályzatot adott ki e tárgyban: Methodus exercitationuin biblicarum, quae consilio et auctoritate ordinis theologici in academia Halensi inter theologiae studiosos institutae et instituendae sunt 1707. A theol. hallgatók magok tartották ezeket a magok körében, de az igazgató felügyelete alatt. Hetenként egy órára összegyülekeztek az exegesisben és dogmatikában már jártas hallgatók s valamelyik bibliai könyvet tárgyalták oly formán, hogy kiki sorjában elmondta a már otthon előkészület közben támadt gondolatait. S az ily elmélkedéseket énekkel kezdték és végezték. A Spener-féle collegia pietatis és a lipcsei collegia philobiblica, ecclesiolae in ecclesia voltak ezek az egyetem falai között. Francke a kezdő theologusokat is elküldte ez órákra hallgatókúl, hogy idősb társaiknak szorgalma és a szentírás iránt való szeretete reájuk is buzdítólag és épitőleg hasson. (Idea, Anh. 78. 1.) g) Közös imaórák. Azt is jó és dicséretes szokásnak mondja Francke, hogy az egyetemi hallgatók, különösen az egy országból valók, hetenként egy kitűzött órában összejönnek közös imádkozásra, amikor legelőbb is saját lelkük állapotát tárják fel Isten előtt, azután az egész keresztyénségért, a hazáért, az egyetemért, főként pedig tanulótársaikért imádkoznak s Isten segedelmét kérik tanulmányaikhoz, hogy majdan hasznos szolgálatot tehessenek egyházuknak és hazájuknak. Ez órákat is a tanárok tanácsára tartották s akik állandóan résztvettek bennük, azoknál jó gyümölcseit tapasztalták. (U. o. 79. 1.)
