Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban
28 Schneller István dr. Nincs feltétlen értéke a »oíg-nak. Alá van rendelve az isteni békeséget létesítő πνεϋμα-nak. Azért azonban mégsem fejeznők ki egészen helyesen Pál apostol nézetét, ha a voüg-ban rideg, közönyös eszközt látnánk csakis a οάοξ és 7ΐνεϋμγ. hatalmi kezében. — Nem csak eszköz, mely természete szerint indifferens lenne két urával szemben; — hanem természeténél fogva közelebb áll a ηνεΰμα-hoz. Természete szerint nem érzéki, hanem keresi a οαρξ mögött levő láthatatlant, a gondolatot, a dolgok értelmét, fogalmát. — Ezért is az esetben, ha mégis az érzéki természetnek szolgálatába áll: azon is tul tesz; szolgálva azt természetellenesre jut el. Negativ rontó hatalomnak bizonyul be az érzéki téren. Nincs köszönet a szolgálatában; perverssé teszi magát a aaot-ot. Természete szellemi. Midőn a Ίΐνεϋμα szolgálatába lép: annak végső gondolatait céljait, nemcsak kutatja, megérti, hanem másokat is arra vezet, másokkal is épitőleg megérteti azokat. Szellemi természete mellett bizonyságot tesz az a körülmény is, hogy midőn az isteni υνεΰαα, a Krisztusi életnek elve még nem ténykedett: már akkor is ténykedett a vnv ς, mint ezt a πνεΰμα-t előkészítő tényező. — Istennek erkölcsi világrendjét, mely a rosszat elitéli, mint az isteni haranak tárgyát: ezt a láthatlant, melyet Isten az ember lelkének bensejébe a teremtéssel helyezett — az ember, mint az ő roíg-jának tárgyát (νοούμενα R. l. J 7 stb.) felismeri. A j-org-nak az elvontra, a dolgok mögött létezőre való irányulása nevezetesen ezen felismerés alapján egyenesen szellemi meghatározottságot nyer, ugy hogy érthető, hogy Pál apostol a νοϋς-t a „<7ßo£"-szal, az érzéki test részeivel szembesiti, mint olyant, a melynek ellenkező irányzata van, mely megnyilatkozásában ellenkező módon, ellenkező törvények szerint ténykedik. A νους az isteni νο'μος-t szolgálja, mig a αάρξ a bűnnek νόμος-ίt (R. 7,25) s igy már most küzd mi bennünk egyrészt a νόμος του νοός μον ama másik νόμος-szal εν τοΊς μελεσίν μου R. 7, 2 3· így jut a νους, mint a gondolkozásnak, az általánosításnak, a dolgok lényege, tehát tüneményi voltuk mögött létező láthatlan oldal felismerésének organuma, mely igy a mi lényegünket, a mi célgondolatunkat is tudatra emeli — magával a szellemmel közelebb kapcsolatba, sőt oly közelbe, hogy Pál apostol a νους-1 az orgánumot használja a ηνεΰμα helyett; pedig a σβρς-nak csak is a ηνεΰμα képezi ellentétét. Hogy mind ennek dacára a νοΰς mégis alapjában csak formális jelentőségű s egészen távol áll az aristotelesi j'oi7g-tól, a melyhez csak a Pál apostoli 7ΐνενμα hasonlítható: erről nem szabad megfeledkezni; valamint arról sem, hogy a νοϋς a gondolkozásnak, a theoriának az organuma, a mely gyakorlativá még csak az akaró én által, az érvei által meghatározott, legyőzött χαρόία, a sziv által válik. —
