Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

26 Schneller István dr. hatalmak és hatalmasságokba fektetett hitre. Mind ez az emberi elmét, a νους-1 meghatározza, úgy hogy ez a világok ez elemein és traditiónak e törvényein alapuló világnézetet (φιλοσοφία) alkot magának, azt üres csalafintasággal (κενή απάτη) összetákolja és most már másokat, sőt éppen azokat, akik már-már a célhoz eljutottak, a babértól elüti (χαταβραβενέτο t 18) rábeszélő érvelésével (παραλογίζψαι εν πιΰανολογία 2,

4). Ez érvelés annál is hatásosabb, mivel e νους még a viselkedésben is alakoskodásra viszi az embert: angyali alázatossággal és szolgálati készséggel igyekszik ('Ηλων) fellépni, — holott sejtelme sincs az igazi angyali alázatosságról és szolgálatkészségről. Alapjában az ily érzékiekre támaszkodó ember — rátartó, felfuvalkodott — υπό τον ν od ς της σαρκός αντον 2,

1

8'). Ugyanily értelemben mondja az Ephezusbeliekhez irt levél is hiába valónak, haszontalannak a νονς-t. Az érzékiek következtében elhomályosul az elme, elidegenül az isteni élettől: s az emberben létező tudatlanság és hidegség (sziv elkeményesedés πώρωσις της καρδίας Eph. 4,

1

7) okozza a νοίς tevékenységének meddőségét (ματαιότης τον νοός 4,

1

7). Az ephezusi levélnek e helye azonban már utal arra is, hogy az érzékiek hatása alatt álló νοϋς nemcsak hasznavehetetlen meddő, theoretikus szempontból, hanem végzetes rossz hatású gyakorlati szempontból. A vovg-t nemcsak elrontja, beszennyezi (Tit. 1,

1

5,) az érzéki élet, hanem e megromlott νους visszont rosszaságában fokozza az érzéki életet, (f 19.) A classicus hely erre nézve a Római levélnek első fejezete. Az a megrontott ész (αδόκιμος νονς) nem éri be a közönséges, természetes érzéki élettel, hanem természetellenes módon is végzi a nem illőt (τα μη /.αϋή'.οντα. R. 1,

2

8), ugy hogy most már kiszámított gonosszá lesz az ember, bővelkedve minden bűnben R. 1,

2

9 stb. Igazán rosszá, nagyszabásulag rosszá csak az okos ember lehet. A vovc azonban nemcsak a σαρξ, hanem a πνενμα szolgálatába is léphet, megújulhat — akkor, ha az érzékiséget feláldozzuk, Istennek élő áldozatot hozunk s igy az érzékiek kultusa helyett észszerű kultusban áldozunk (λογική λατρεία R. 12, t.). *) Érdekes, hogy a Colossebeliekhez irott levél nem állítja ridegen szembe ez érzéki állapotot a szellemivel, a világot a krisztusival. Az érzéki is nemcsak negativ valami, hanem megvan abban is a szelleminek árnyéka (οχιά των μιλλύντων V. 17); Krisztusnak mintegy teste (u. o.), amelynek szellemi jelentősége abban áll, hogy halálával megszüntette az érzékieket azok számára, akik Krisztusban körülmetélkedtek, megkeresztelkedtek, meghaltak. Krisztussal való meghalás — a világ érzéki elemeinek való élést elvileg megszüntette, úgy hogy most már keresztyénellenessé vált az, ami azelőtt Krisztusnak előrevetett árnyéka volt.