Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

Schneller István dr. 249 535 Ént kívánságaival, önzésével és ebből folyó bűneivel; s világos szavával alkalmat adjon az embernek arra, hogy e törvényt teljesítse s igy Isten előtt igaz legyen A zsidó nemzetnek ez volt világtörténeti nagy feladata. Törvényével és ezen alapuló nemzeti életszervezetével: a zsidó nemzet volt az emberiségnek Isten által kirendelt nevelője. Hogy mit jelentett emez életszervezet, hogy mily hatalommal vette körül az egyest: erre maga Pál apostol a szóló példa. Elveti ő, mint nagykorúsága emelkedett a νόμος-t, károsnak mondja mind azt, a mire a zsidó büszkén hivalkodik (Phil. 3,

7): s íme mégis kiérezzük szavaiból, hogy bizonyos önérzettel hivatkozik a zsidóskodókkal szemben a zsidóságban való jeleskedésére. Izraelnek tiszta nemzetségéből való — nem samaritanus; a leghűbb törzsnek, Benjamin törzsének hajtása; nincs ősei közt, ki vegyes házasságban élt volna — héber héberektől származott; nem tartozott a zsidóságnak nemzetietlen liberális irányához, a nemzeti orthodox pártnak volt lelkes híve, mely a törvényt az óvó intézkedések és rendeletek tömegével körülsáncolta, s még ezek közül is kitűnt az ősi hagyományért való zelotismusával, mely üldözőjévé tette az ettől eltérő, avagy ezt tagadó felfogásnak R. 11, Phil. 3,

4_

7. II. C. 11,

2

1 stb. Gal 1,!, 13 stb. Annyira beleélte magát Pál apostol a zsidó gondolkozás és érzés világába, hogy mint Krisztus apostola is e világ nyelvén szólal meg. A pogányoknak hirdeti az evangóliomot mint a pogányoknak apostola s mégis, ha érvel, a szent írással, az Ο Testamentom szavaival, történeteivel, képeivel bizonyít s e bizonyító eljárást csak néhanéha szakítja meg s ekkor is mintegy bocsánatot kérve, a κατά αν&ρωπον-ιι&Ι bevezetett közönséges érveléssel. Meg van arról győződve, hogy átok alatt áll az, ki az Ó Testamentomi törvény alapjára helyezkedve a törvény teljesítésétől várja üdvét (όσοι γάρ έξ 'έργων νομον είσί, ίπό κατάραν εισί Gal. 3, 1

0): s még a tótelét is az Ο Testamentommal bízónyitja.

1) Igy értjük, hogy ő, ki egészen más alapra helyezkedik, ki tudja azt, hogy evangóliomának alapja nem a történet, nem a traditio, hanem az a Krisztus, ki az ő lelkében megjelent (Gal. 1,

1

6 .. .), ki éppen e közvetlen néki jutott kijelentésben birja apostolságának is erejét (I. C. 9,!. 15, 8); kinek ') Érdekes ennek a helynek is, hogy ne mondjam furfangos magyarázata. γέγύατιται γάρ úri έπικατάρατος ηΰς Ζς ονκ (μμένει tv πΰαιν τοΐς γεγραμμένοις (ν τω βιβλ(ο> τον νύμον τον noirflai αντά Gal. 3, „. Az idézett helynek a célzata az, hogy a zsidó tényleg teljesítse a törvény parancsait mind: ezért fenyeget. Pál apostol célzata, hogy ne erre az alapra, hanem a hitnek alapjára helyezkedjenek; mert lehetetlen a törvény parancsainak teljesítése s igy szükségszerű a κατάρα.