Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

Schneller István dr. 535 erkölcs-, sőt természetellenes szolgálatra használja fel az embereket még inkább differentialó j-oüg-t. Pál apostol igen természetesen nem részletezi közelebb az ember eredeti állapotában magát az egyéniesülést. Hisz történet-bölcseleti az δ okoskodása (a bölcselet általánosít), s nem az az érdeke, hogy kimutassa azt, hogy mennyire kiilömbözők már eredetileg az emberek, hanem ellenkezőleg az, hogy mindnyájan kivétel nélkül szorulnak az egy üdvözítőre, mert mindnyájan egyformán bűnösek, σάρξ természetünk alapján egy szervezetet képezünk, mindnyájanegyek vagyunk a χοϊκός vagy πρώτος αν&ρωπος^αη Ádámban, hogy mindnyájan egy szervezetet képezhessünk az επουράνιος vagy έσχατος (I. C. 15,

4

5 stb.) άνθρωπος-ban, a Krisztusban. Pál apostolt nem az első ember teremtése, levése, hanem annak halált okozó bűne, 7ΐαράπτωμα-^η, (R. 5. fejezet) és ennek ily irányú typikus volta (R. 5, ]

4) érdekli. Érdekes ezért is, hogy δ az első ember teremtésével ó testamentomi alapon közelebb nem foglalkozik. Az idézett helyeken csak is ψυχή &3σα-ί lát az emberben s a πνενμα ζωοποιονν-t, tehát a sajátos istenit csak is az έσχατος Ádámhoz köti. Ε helyek alapján tényleg ugy tűnik fel az ember, mintha az csak is a σάρί-nak és közvetlen nem Istennek volna egyformán a mulandóságra, a halálra ítélt teremtménye. A materialismus elmélete a χοϊκός 'άνΰρωπος, az tv. γϊ]ς χοϊχόg-szal (I. C. 15, 47 4

8) ugy látszik egészen egyezik. De közelebb vizsgálva a helyeket, s mélyebbre tekintve látjuk azt, hogy e materialismns (anyag, öröklés) Pál apostol elméletének csak is egy mozzanata. Az idézett helyeken nem a χοϊκος-on fordul meg az okoskodás, hanem a παρόπτωμα-n. Már pedig a helyes úttól való kitérés, a mellé való lépés, mely bűnhődéssel jár, feltételezi a helyes útnak, a törvénynek ismeretét; feltételezi az emberben a 7τνενμα-1, tehát a természeti összefüggés mellett már az első embernél is az istenivel való összefüggést. Már az eredeti ember is az isteni kijelentésnek s igy teremtő ténykedésének egy sajátos szerve. — Hogy Pál apostol ezt nemcsak általában vallja ugy mint általános természeti kijelentést (R. 1, l

9 stb.), a mely alá az ember általában, sőt még a κτίσις is tartozik (R. 8, ]

9 stb.), hanem vallja azt, mint minden egyes emberre külön-külön vonatkozót : ezt legvilágosabban mutatja Gal. 1,

1

5. Már anyja méhében jelölte ki Isten Pál apostol számára sajátos hivatását, életének célgondolatát — (ó αψορίσας με εκ κοιλίας μητρός μον και ν.αλέσας stb.). S ugyancsak ide tartozik Pál apostolnak theodiceája R. 9_

n, a mely szerint Isten nemcsak az egyes nemzetek számára jelöli ki azok sajátos feladatát s igy ezzel megadja nékik nemzeti jellegüket, egyéniségüket, hanem ezen nemzetek körén belül is nemzeti különbségre való tekintet nélkül minden egyes egyénre nézve