Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
208 Dr. Tüdős István. A Jézus önigazolása, önbizonyságtétele a Keresztelő János kérdésére adott feleletben, nem tartozik tárgyalásom keretébe, mert csupán annyit kell kiemelnem, hogy a feleletben Keresztelő János mindazt megkapta, a mit kívánt, a mit óhajtott, a mit akart. Megkapta a bizonyosságot, a mely megnyugtathatta kételkedésbe merült lelkét, megkapta a határozott igazságot. Ő a Messiás, — más nem lesz, nem jön, — másra nincs is szükség ! Annál nagyobb mértékben érdekel aztán bennünket az, a mit Jézus Keresztelő Jánost illetőleg, Keresztelő Jánosra vonatkozólag mond épen e követküldés és kérdezősködés alkalmából, mert ez nem egyéb, mint a Jézus bizonyságtétele Keresztelő Jánosról, a mely bizonyságtétel a tárgyhoz és a személyhez is annyira hozzátartozik, hogy mellőzése külső fogyatkozás és hiány lenne szerény munkámnak. Lássuk azért a Jézus bizonyságtételét Keresztelő Jánosról, mert e bizonyságtétel a legnagyobb, a legigazabb, a legfenségesebb, sőt: maga az igazság, a melynek mi emberek, csak körülírásait, csak magyarázatait adhatjuk, de a lényeg mindig egy marad, az, amit a Krisztus mondott. Máténál a bizonyságtétel íme igy hangzik, a melyet az Idvezítő annak utána szólt a sokaságnak, hogy elmentek a János tanítványai: »Mit látni mentetek ki a pusztába? Szél által hajtogatott nádszálat? Ugyan mit látni mentetek ki? Gyenge ruhákba öltözött embert? . . . Imé : a gyenge ruhákat viselők a királyok palotáiban vannak! De hát mit látni mentetek ki? Prófétát? . . . . Bizony mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat! Mert ez az, a kiről megíratott: »imé én elbocsátom az én követemet te előtted, a ki megtisztítja a te útadat te előtted.« Bizony mondom néktek, nem támadott Keresztelő Jánosnál nagyobb az asszonyoktól születettek között; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, az is nagyobb, mint ő. A Keresztelő János idejétől fogva mind mostanig erőszakot szenved a mennyeknek országa és az erőszakoskodók kapják azt, 1) mert a próféták valamennyien és a törvény, Jánosig prófétáltak és ha tudni akarjátok: ő az az Illyés, a ki eljövendő vala. A kinek füle vagyon a hallásra, hallja! De mihez hasonlítsam e nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, akik a piacon ülnek és kiáltnak az ő társaiknak, és ezt mondják: sípoltunk nektek és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk nektek és nem sírtatok . . . Mert eljött János, aki se nem eszik, se nem iszik és azt mondják: ördög van benne. Eljött az embernek fia, aki eszik és iszik és azt mondják felőle: imhol a dobzódó és részeges ember, a fukaroknak és a bűnösöknek ') Ε helynek a Lukács 16, l e a parallelje, a hol ez van: »A törvény és a próféták Jánosig tartanak; attól fogva pedig az Istenországa hirdettetik és minden erővel ostromolja azt ...» Ε kettőnek egybevetése adja az igaz értelmet!
