Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Stromp László

Stromp László. 179 visszatért a természetes útra. Természetesnek mondom azért, mert vallásos családi körnek vallásos lelkületű gyermeke szinte benső kényszer alatt áll az evangéliomi egyház szolgálatába. Különösen, ha a családnak a lelkész szinte napos barátja. Bégente, a mikor még nem papoknak, hanem lelkipásztoroknak szerették magukat mondani és tekintetni a mi lelkészeink is, más volt a család és az egyház viszonya. Mindkettőben az ősi hagyományokhoz, a hithűséghez való ragaszkodás élt és uralkodott. Ε ragaszkodás ápolója a lelkipásztor volt, a kit minden család a maga bizalmasának tekintett, örömei és fájdalmai osztályosának tudott, s minden gyermek ideáljának tartott. Ma, a hivatalos órák korában, ez a régi áldott jó viszony lassanként megszűnik. Boldogult Czékusunk ott a Stromp család körében, a rozsnyói becsületes szűcs-céh atyamesterének szerény asztalánál az evangéliom élő megtestesüléseként vezette, irányította azt az iparos családot, a melynek egyik kiváló tehetségű tagja a mi Stromp Lászlónk, másik, talán nálánál is tehetségesebb tagja, Stromp Gusztáv Czékus hivatását, a lelkipásztorkodást választotta élete céljává. Gusztávot a kiváló emberek nem ritka baja, a könnyűvérüség nemcsak pályájáról terelte le, hanem korai sírba is juttatta, Lászlót mindez ideig mint szeretett kollegánkat tisztelhettük magunk között. Miután az elemi és középiskolát szülővárosában elvégezte, 1878-ban a budapesti tudományegyetem jogi karára iratkozott be. Eleven szelleme, nyughatatlan természete már ott is az ifjúsági mozgalmak egyik vezérévé tette. Miután az önkéntesi évét is leszolgálta, három esztendei jogászkodás után egyszerre átcsapott a theologiára. Ezt a döntő lépést később sokszor felpanaszolta. Nem azért, mintha nem szerette volna egyházát, vagy az egyházban betöltött hivatását, hanem mert sok keserves csalódásnak és gondnak lett ez a lépés szülőanyjává. Mi tudjuk legjobban, a kik vele éltünk, a kik előtt mindig őszinte és becsületes lelkének nem volt rejtett titka, a kik minden dologban minden órában biztosak lehettünk arról, mit tart s mit fog tenni Stromp kollegánk, mi tudjuk és tanúságot tehetünk róla, hogy Stromp szerette 12*