Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

Az egyéniség és személyiség az Újtestamentomban. J7 s megnyerte személyi életének érvényesülésére nézve a teljesen tiszta tudatot. Ember maradt ez után is. Isteni erőre szorult folytonosan ezután is. Nem egyszer vonult vissza, hogy egyedül lehessen Istenével, s volt idő, midőn nehezen küzdött az ő akarata az istenivel; s volt idő midőn igazán egyedülinek, még Istentől is elhagyottnak érezte magát: de élete egy percében sem homályosult el annak tudata, hogy végre is nem az ő akarata, hanem Istené teljesüljön s hogy ennek következtében Énje egy felsőbb hatalomhoz van kötve, a melyben és a melyből élni reá nézve nem csak belső szükségszerűség, (a όεϊ élete forduló pontjain) hanem boldogság is

1). A János-féle evangéliom az egyéniség és személyiség közti külömbséget legalább Jézusban nem teszi meg, mivel Jézus nem fejlődik s igy személyiség alakulásáról szó sem lehet. Jézus ez evangéliom szerint metaphysikai, sőt kosmikus jelentőségű lény. A világ kezdetén már volt, illetőleg a világ előtt már is volt mint λόγος, egyedül Istennel viszonyulásban (προς τον deóv), ugy hogy Isten volt a λόγος. Ő mint ilyen (προς) a világ életének, világosságának az elve, ugy hogy minden a mi keletkezett — általa lett. (Ján 1, i_

s). — Mint ilyen Ő Istennek az egyedüli fia (μονογενής η αρά πατρός) s ezért is az isteni <W£«-nak képviselője, a melynek tartalma χάρις és άλη&εία (1, ,

4). Ő az ki a földre jő, leszáll felülről — az ő túlnani otthonából (8,

2

3) emberi testet vesz fel (ο λόγος σαρξ εγένετο stb. 1,

1

4). Itt kijelenti önmagát, ugy hogy a világ láthatja őt, s ő benne atyjának dicsőségét. (1,

1

4). Ez alapon munkássága nemcsak tisztító (th. negatív έν ΰδατι 1,

3

3) hanem positive épitő, — szellem keltő és pedig végtelenül (εν πνει'μαιι 1,

8

8. — ου γαρ ex μέτρου δίόωσιν το πνενμα 3,

3

4 —Ily metaphysikus lény nem lehet emberi, nem lehet fejlődő. Ily lényre nézve azok a tények, a melyek emberi szempontból oly fontosak, vagy teljesen átalakulnak, vagy egészen elmaradnak. S tényleg ezt látjuk János evangéliománál. A keresztelés teljesen uj jelentőséget nyer; a kísértés története pedig egészen elmarad. A csudák is csak epideuktikus jellegűek 11,, stb. a Lazarusi eset 15. v. az emberi érzelmek, — Getsemánei küzdelme, az ő megdicsöittetésének ünnepe 12,

2

3, nem érettem történt e szózat, hanem érettetek 12,

2

0. stb. A keresztelésnek Jézusra nézve nincs jelentősége. A keresztelési actus, mint ilyen nem is fordul elő János ev.-ban. Jézusnak keresztelő Jánoshoz való viszonyát azonban, valamint a keresztelés alkalmával Jézusban megnyilatkozó sajátos hivatásérzetnek megnyilatkozását nem hallgathatta el a szerző. Köz3) L. az egészre nézve, nevezetesen Jézusnak Istenben nyugvó derült életének, személyiségének jellemzésére, valamint a személyiségnek alakulására nézve munkámat: Jézus Krisztus, a nevelésnek elve 2i stb. kül. 28-től kezdve. Theol. Szaklap. V. éri. 2