Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Könyvismertetés

171 Könyvismertetés. is, akit a szerző idéz. Amit ez ellen azóta Stade, Wellhausen és Cornill felhoztak, azt a szerző nem cáfolja, aminthogy az 1, 6u. ellen támadt kételyeket sem említi. A könyvet a 600 körüli időre teszi. Szép a tanulmány végén levő aesthetikai méltatás és a lélektani megokolása annak, hogy miért nem részletezi Jahve megjelenésének borzalmait. Kevésbbé elégített ki a bevezető korrajz és sem tárgyilag sem alakilag nem sikerült az a mondása, hogy Júdát akkor „a titkos elégületlenség szomja epesztő". Az olyan dagályos beszéd is, hogy „isszuk a legtisztább gyönyörűség arany-borát", ma már a komolyságot veszélyezteti. Higgadtan itóli meg végül Hab. és Jerem. könyveinek viszonyát is azzal, hogy egyes képek s kitételek rokonsága még nem bizonyít függést. De ez az ítélet nézetem szerint nem vonatkozhatik már, mint a szerző akarja, a csak egy felcserélt mondatrésszel eltérő ezen két helyre: Hab. 2, 1

3. ős Jer. 51, r,

8. A felirat xfe>8 kitétele már csak Pdb. 31, miatt sem lehet „ítélet", hanem „szózat" marad. 1, 5.-ben elmaradt a fontos cd'cí, valamint a 6. v.-ben a kaldeusokat épp akkor olyan jellemző vége, hogy mások lakóhelyeit foglalgatták el. 8 v. szerint a kaldeus már jön is és nem „a hosszú útnak vígan néz elé". A 10. v. szerint ugyanő a várat nem „lerontja", hanem csak beveszi, msVi. — A 11. v.-ben úgy segít a fordító a gyanús szövegen, hogy az atnáchot egy szóval előbbre teszi, a n-t elhagyja és a et:>'xi helyett B?^-et olvas. A 12. versben rroj s

1? sat. már nem kérdés. — A 2, 1. v.-ben nagy kár volt elhagyni a prófétai kijelentés lényegére nézve fontos részt: Ό-ηητνιο — Hogy miért nem lehetne a 2. v.-ben -ρτπ látomás, hanem csak „jós-ige", nem értem. — A 4. v. első sora az eredeti szerint: íme felfuvalkodott, nem egyenes a lelke ő benne (t. i. a kaldeusban, és ezért meg kell semmisülnie); Radácsi szerint: „Ez az (t. i. a kijelentett jós ige): Ki dölyfös boldog nem lehet." Hagyján. De már a híres 2. sort sajnáljuk ebben az alakban: „de azt ki hű, hűsége tartja meg." Az eredeti szerint: De az igaz (azaz: az izraelita) az ő hűsége (= szilárd hite, bizodalma, ragaszkodása Jahvehez) által élni fog (mert Jahve életben tartja). Igaz, hogy Pál apostol mélyebb értelemben idézte ezt, de R. fordítása az eredeti szöveget még távolabbra viszi Róm. 1, 17-től. — 9 v.-ben a ;p nem ,.sátor

1', az eredeti „fészek" itt jellemzőbb. — A 15. v.-ben elkerülhetetlen az ide nem illő "]nan πεεο szóknak ez a könnyű korrektúrája: ttiBn»]D0 (Wellhausen, Kl. Proph. és most: Kittel, Bibi. Hebr.). Hogy itt a szöveg megromlott, azt R. úgyis elismeri. — A 17. v. „rémként jőnek el" szavai az eredetiben nincsenek meg s az izraelitára nézve idegen képzetet tartalmaznak. — Ha 18 v.-ben up-t törüljük és 1"

1?! helyett ^f-t olvasunk (így Nowack s Wellh.), akkor megvan a helyes értelem s a szép ritmus. És ha a 19. v. első sorát qsh szóig a 18. v. elé tesszük (Wellh. és Kittel), akkor az összefüggés jobb, a gondolatmenet