Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Könyvismertetés
168 Könyvismertetés. ád, anélkül, hogy csakis ezeknek magyarázatára szorítkoznék. Exegetikai elvei helyesek kortörténeti magyarázatot sürget a dogmatikus exegezis ellenében; s az elvek alkalmazása is többnyire kielégítő. A szövegkritikára is kiterjeszkedik; s ámbár épp az ujabb túlzásokhoz mérten jól esik ebbeli józansága, általában mégis valamivel nagyobb mérvűnek óhajtottam volna ezt a kritikát. A szerző kétségkívül arra fordította a legnagyobb gondot, hogy a héber Írókat igazán magyar nyelven szólaltassa meg. És ez oly módon sikerült, hogy igen sok részben az eredeti szövegnek ereje a fordításban is nyilvánvalóvá lesz és hangos olvasásra késztet, mely a fület is részelteti a szépség élvezetében. Ezt nem lehet csak az első négy tanulmányban használt ötös vagy négyes jambusoknak tulajdonítanunk, amelyekben még az eredeti prózai szöveget is fordítja; ama hatáshoz legnagyobbrészt a szerző szép, magyaros nyelvezete járult hozzá. A mellett világos is a fordítás, modern olvasónak való, és egészbon véve hű. Sajnos, hogy csak egészben véve hű. Mert bár a szerző többször biztosít, hogy „meglehetősen" hű maradt az eredeti iróhoz, hogy „lehetőleg" híven fordít, és bár helyes az az elve, hogy a gondolatot és nem a szót kell fordítani: mégis gyakran gyengíti vagy túlozza az eredeti értelmet, sőt néha ezzel ellentétbe jut. Talán a mérték kedveért kellett gyakran az abba beleilleszthető szót választania. Ugyancsak a mérték okozhatta a Jah névnek oly sűrű használatát, amint egyetlen iratban sem találjuk. Ε mellett különös a Jehova névnek a magyarázatban való használata. Tudom, hogy népünk megszokta e nevet, énekeinkbe is sajnos átment, de tudományos munkából végképen ki kellene küszöbölni ezt a merő tudatlanságból eredő lehetetlen nyelvi alakot. A szerző maga is vallja (90. o.): „az istennevek csak eredeti alakjokban jelentőségesek a buvárkodóra nézve." Az ószövetségi tanulmányok irodalmunkban oly ritkák, hogy nem elégedhetünk meg az elismerés általános szavaival, hanem a szerző méltán számithat a beható eset'eg cáfoló s helyreigazító bírálatra, munkájának ezen igazán tudományos jutalmára. „•Jóéi próféciája 1 1· az első tanulmány címe. Az egész könyv fordítását a prófétákról általában szóló bevezetés előzi meg, amelyből azonban az olvasó alig tájékozódhatik róluk. Már a fordításnak egyik jegyzetében olvassuk, hogy a próféták a Jahve akaratát hirdetik, hogy ez erős meggyőződésük sat., de úgy itt mint a többi részben elszórt megjegyzésekben sajnálattal nélkülöztem a próféciában kétségtelenül közreműködő objektív isteni tényezőnek is a hangsúlyozását vagy csak tételezését is. Helyette gyakran hallunk a próféta álmairól, reményeiről sat., és Hoseás próféciája előtt ott van jeligéül Niemayernek az a tényekkel olyannyira ellenkező mondása, hogy „a prófécia elválaszthatatlan a költészettől éppenúgy a pogányoknál mint a hébereknél; a héber próféta költő, a költő egyúttal próféta". — A fordításra
