Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban
16 Schneller István dr. a személyiség természetes alapjából, az egyéniségből kiindulni. A személyiség ugyanis ethizált egyéniség. Az egyéniséget végr& is a mindenség szelleme, Isten tételezi a természeti tényezők felhasználásával az öszszervezet léte és fejlesztése érdekében. — Ezt az egyéniséget a történeti tényezők belenevelik a család, a nemzetiség, a nemzet utján az emberiség szervezetébe. Midőn az egyén e szervezeten belül sajátos feladatában sajátos isteni célgondolatjának tudatára emelkedik s ennek érvényesítésében látja jobb Énjének szükségszerű és éppen ezért szabad megnyilatkozását, s midőn az egész szervezetet átható szellem erejében minden másban szintén e sajátosságot keresi s szívesen közreműködik az egészet szolgáló e sajátosság érvényesülésében: ekkor az egyéniség személyiséggé vált. — A személyiség tehát a hatásos sajátos isteni célgondolatban, jobb Énjében, tehát Istentől való függésében szabad egyéniség, ki ugyancsak Istentől való függésének erejében az egész érdekében szolgálja embertársát is. A személyiség tehát egyszerűen vallás-erkölcsi egyéniség. Az a kérdés, hogy az egyéniség és a személyiség fogalma, a kettő közti külömbség és a kettő közt létező összefüggés megvan-e az újtestamentomi iratokban, nevezetesen Krisztusnak személyére nézve és azután általában az emberre nézve? A synoptlkusok alapján Krisztusban az egyéniség és személyiség közti külömbséget megtehetjük — bár nála a természeti alap meghatóan beleolvad az erkölcsibe. Jézus lelke valóban naturajánál fogva christiana volt. — Már mint gyermek teljes odaadással belemélyedt a zsidó vallás-erkölcsi világba, és pedig nem kicsinyes törvényei, jogi formái szerint (a mint ezt Pál apostol — és később Luther is jtette), hanem annak központi mozgató gondolatába: Istenbe, s Istenbe sem rideg — jogi természete szerint, hanem Istennek szivébe! Atyját s nem Urát látta Istenben már a 12 éves fiu s érezte azt, hogy atyja hajlékában, ott, a hol őt imádják, hol róla elmélkednek: ott van az ő helye. De érezte azt is, hogy éppen ezen vallási viszony nincs semmiféle ellenkezésben az erkölcsi követelményekkel: szülei iránt tartozó engedelmességgel és emberek előtt való kedvességgel viselkedik. Lc. 2, 49_52· Theocentricus s igy mystikus és mégis nyilt, derült lelkű, kedves egyéniség lép Jézusban elibénk. — S még is van az ő életében is egy időpont, a melytől kezdve e kedves és megható egyéniségben a személyiség tulajdonképpeni megalakulását komoly és nehéz küzdelemben és munkában kisérhetjük. Ez a keresztelés és kisértés időpontja. A bűnbánattal járó jánosi keresztelés alkalmával, ezen magába, célgondolatjába való elmélyedés alkalmával felvillant Jézus tudatában, hogy Isten nemcsak az Atyaisten, hanem hogy ő e jóságos Istennek, a szeretet Istenének fia, s hogy e fiúság elvének hirdetésére Ő van hivatva. — A kisértés idejében pedig e kijelentés és hirdetés módjára nézve jutott magával tisztába,
