Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Payr Sándor: A pietismus paedagogikája

A pietismus paedagogikája. 157 sította meg az u. n. árvaházi írásmódot, melyet bizonyos szögletes, feszes merevség jellemzett. S a tanulók irása annyira hasonlított egymáshoz, hogy már erről is meglehetett ismerni Francke növendékeit. Csak később irtak Glauchában is simább, gömbölyűbb és tetszetősebb betűket. (Az árvaházi alkalmazottak sokoldalúságának példája ez a Rost is, akit irástanítónak hívtak, de mester volt új vízforrások felkutatásában is és alkalmas vízvezetékkel látta el az árvaházat. Richter, az árvaházi orvos egyetemi tanár volt s e mellett kitűnő gyógyszereket és egyházi énekeket is készített stb.). Mint az olvasásnál, úgy az írás tanításánál is 3 csoportba osztották a gyermekeket, a szerint amint betűket, szótagokat vagy már összefüggő szöveget irtak folyékonyan. A legkisebb gyermekek kötelezőleg még nem tanultak írni, csupán csendes foglalkozásúi rajzolgattak betűket szabad tetszésük szerint. Az első csoport elsőben a latin betűket másolgatta, mint a németnél könnyebbeket és pedig oly módon, hogy a tanító megrajzolta zöld és piros tintával a betűk alapvonásait s a tanulók e vonásokat húzogatták át újra fekete tintával. Majd azután előrajz nélkül is írogattak. Később a tanító írt a gyermekek elé mintalapokat, melyeket azután lemásolgattak, majd a könyvből és dikíálás után is irtak. A belüket nem abéce rendben vették amint eddig szokásban volt, hanem genetikus és fokozatos sorrendben, előbb a könnyebbeket, azután a nehezebbeket. Hogy az irássorok egyenesek legyenek, vonalzott lapokat használlak. Az irásfüzetek nyolcadréíüek voltak, hogy a sorok rövidebbek legyenek s igy könnyebben írhassanak egyenesen. Az iráshibákat a tanitó veres tintával igazította ki a gyermekek szeme előtt s a kéz és a test tartására is ügyelt. A szépírással kapcsolatban tanulták a helyesírást s a polgári életben szükséges leveleket, nyugtákat, kötelezvényeket irtak, valamint fejből szentírásbeli helyeket s ezekből levont tanulságokat, hogy a kézügyességgel együtt egyszersmind az elme is élesedjék. 4. A számtan nem állott magasabb fokon, mint más iskolákban. A tanítás még mindig inkább csak gépiesen történt. Számolni csak azok kezdtek, akik már olvasni tudtak. Először a sorszámokat tanulták, azután az egyszeregyet, a négy alapműveletet és valamit a törtekből. Francke nem engedi, hogy felette nagy számokkal számoljanak, mert ilyenek — ugy mond — nem fordulnak elő az életben. Ő is, miként Comenius, figyelmeztet arra, hogy a tanítók megnevezett mennyiségeket, tallért, mázsát stb. mondjanak, hogy a gyermekek a számtannak az életben való hasznát is lássák. Utasítja továbbá tanítóit, hogy ne a szabálylyal, hanem példával kezdjék a tanítást. A gyermekeknek külön-számolókönyvük is volt: Habélii practica és utóbb Beutel Tóbiás számolókönyve. Az ezekben foglalt feladványokat dolgozták ki otthon és az iskolában. A tanítók maguk Struntzen számolókönyvét használták.