Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban
Λ ζ egjéuiség és személyiség az Újtestamentumban. 125 tába. R. 6, 3 stb. 8,,, stb. Gal. 4, 5 stb. II. C. 3, G. J 7. — Azért is ellentétesek a ηάρξ és a πνεύμα életnyilvánulatai, művei, gyümölcsei. A οάρξ álláspontján álló mindenben csak az érzéki rugókat, a kellemesnek és a hasznosnak rugóit követi s igy mindenben, még önmaga testében is csak eszközt lát. Az élvezet szempontja alá helyezi saját testét, eszét is. Önfertőzésével szennyezi be amazt (άκα&αρσία) s tivornyázásával, részegeskedésével alázza le emezt (uf&at, κώμοι). Embertársában is csak eszközt lát, a személyiség önértékének és a személyi viszonyok szentségének tudata nincs meg nála. Mind ezen túlteszi magát a paráznaság és bujaság élvezetében (πορνεία, ασέλγεια). Sőt még az ember előtt legszentebbet is, még az Istenséget is lerántja magasságából, ember alattivá teszi (έιδωλολατρεία) s az ember önző céljainak szolgálatába bűvölő eszközként (φαρμακεία) helyezi. — Igen természetes, hogy a σάρξ hatalma alatt álló ember önzésében mindenkiben, a ki eszköznek nem használtatja fel magát, ellenséget lát (ι'χ&ραι) s ezért is általában az indulat (ΰνμοΐ) hangulata jellemzi őt önálló, vagyonos, avagy sajátos véleménnyel biró embertársával szemben. — Ha látja azt, hogy van vagyona, birtoka, az irigység és a »stréberség« (φϋονας, έριΰεία) indulatai bántják; ha pedig látja azt, hogy van önálló véleménye, civakodik vele (ί'ρις), tőle elkülömbözik (διχοστασία) elszakad tőle (όιρέσις)·, sőt önző, kapzsi és önfejű indulata által ez önállónak meggyilkolására is ragadtatja el magát (φόνος). L. Gal. 5,19-21· 1)Ezzel egészen ellentétesek a πνενμα-nak gyümölcsei. Nem cselekedeteinek, hanem gyümölcseinek mondja a ιινενμα érvényesülését Pál apostol; és pedig azért, mivel κατά τών τοιούτων ουκ έστι νόμος Gal. 5, 23· Nem külső indításra, parancsolatra állanak elő ez úgynevezett erények, hanem tényleg kinőnek magából a πνεϋμα-bó 1, a πνενμα-\Άΐ megtelt Énnek talajából. Az ily egyén mindent sajátossága szerint értékel. A testnek is van értéke. Az élet és a nem fenntartására irányló ösztönök kielégítendők: de természetes módon és pedig úgy, hogy azok el nem hatalmaskodnak, az emberi méltóságot nem érintik, az embernek uralkodása alá kerülnek (εγκράτεια). Minden más emberben az ily egyén öncélt lát, mely sajátosságában jogosult s melyet nem ellenségként gyűlölni, hanem barátként szeretni kell (άγάηη)' 1·). Istenben ') A αάηξ cselekedeteit a Gal. 5, alapján csoportosítottam, nemcsak mivel e cselekedetek a szövegnek stb.-je dacára is a ηάηξ cselekedeteinek typusait magában foglalják, hanem azért is, mivel a második classicus hely R. l ) Ut t inkább a σάρΐ-nek perverzitásaival, azok részletezéseivel foglalkozik, a melyeket a πύρξ szolgálatába álló vovs Isten haragjából elkövet. Az itt felsorolt bűnök külömben a Galatiai levélben felsoroltak alá könnyen helyezhetők. ') Ezzel az alapviszonyt embertársainkhoz a σάρξ és a ηνινμα álláspontján Jézussal is teljesen egyezően jeleztük. Jézus szerint is az ő szellemét megelőző korban ellenségről és az ellenség gyülöléséről beszéltek: a« 6 szellemében ellenben nem lehet erről szó. A szeretet érvényesül még azokkal
