Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorius isagogikai gyűjteménye. Tyconius: Liber de Septem regulis

Ilagnus Aurelius Cassiodoriu« Senator isagogikai gyűjteménye. JJ3 tősen összekúszálja. mert a legitimi numeri első két jelentése szintén a Synekdoche eseteivel esik össze. Pl. az Apok. 1,4·!,. ben a bét lélek a bét gyülekezetet, tehát a teljességet jelöli, úgyszintén a 119. zsolt. 164. versében: „minden napon hétszer, azaz mindig, dicsérlek téged", vagy a Dán. 7,, „-ben levő ezerszer ezer és tízezerszer százezer a teljességet akarja az író szerint a határozott számmal jelölni. Helyes, de akkor az egész kifejezés nem egyéb, mint Synekdoche, határozott szám a bizonytalan helyett. Ilyen eo ipso azon példák legtöbbje is, melyekben a rész áll az egész helyett. Pl. Apok. 2,

1

0.-ben: lészen nyomorúságtok tíz napig, azaz végig. A való számokon kivül is bármely időt bármely számban szokott rövidíteni a szentírás. Pl. 1. Ján. 2, l

8: utolsó óra, És. 61,

2: az Úrnak kedves esztendeje. Néha nagyobb egységök kisebbek összetétele által fejeztetnek ki, pl. Apok. ll,

3-ban évek napokkal 11,

2-ben évek hónapokkal. Egy nap néha 100 óv, Apok. 11,

n., a generatio is néha 100 év, Gen. 15, l

6., néha pedig csak 10 év, Baruch 6,

2. A hármas szám néha a tizes, pl. Mt. 25,

l

5. Luk. 19, l

3. Néha egy nap 1000 év, ós ezt a Gen. 2,

1

7-tel bizonyítja, a hót első nap pedig hétezer év, a mit a Gen. 2,

2.

s-nak a Ján. 5,

1

7-tel való egybevetéséből hoz ki. A teremtés hat napjában ugyanis az egyház létrehozásának 6000 esztendejét is látja. „Sicut enim istum mundum sex diebus operatus est, ita mundum spirituálém, qui est ecclesia, per 6000 annos operatur, cessaturus die septimo, quem benedixit, fecitque in aeternum". (V. ö. Barn. lev. 15-tel.) Az özönviz keletkezésének 40 napjával hozza összeköttetésbe a pusztai vándorlás 40 óvót, Mózes, Krisztus bőjtölésónek 40 napját stb. Igaza van Augustinusnak, hogy itt nemcsak cbronologiai kérdések, hanem más, a számokkal kapcsolatos dolgok megfejtéséről is van szó. Ennek azonban csak reális, históriai felfogás mellett lehetne értéke. Itt azonban e különben igen fontos ős szükséges szabálynak alkalmazását is megrontja a szertelen allegorizálás. A VI. szabály címe: De recapitulatio ne. A recapitulatio az elmondottak rövid összefoglaló ismétlése a beszéd közben, különösen a végén. Itt a mi irónk inkább az előbbi esetre gondol, melyben a beszéd folytonosan előrehaladónak látszik, jóllehet előbb már elmondott dolgokra tőr vissza. „Némely dolgok ugyanis úgy mondatnak el, mintha időrendben következnének, — mondja Augustinus, — vagy a dolgok összefüggése szerint beszéltetnek el, jóllehet előbbi, mellőzött dolgokra vonatkozik titkon az előadás". A rationak kell felismerni, hogy itt nem az az összefüggés van a tényekben, melyet a szószerinti sorrend mutat, hanem recapitulatio van az előadásban. Ez tehát egy közönséges rhetorikai eset ós