Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
106 Dr. Tüdős István. diakónus igy szól: „ιδον, Μεωρώ τους ουρανούς άνεφγμένονς . . . ." vagyis: „imé látok megnyilatkozott egeketnem kifogásolják az égmegnyilatkozás fogalmának lehetősége vagy valósága szempontjából: addig az evangélisták tudósításaiban levő égmegnyilatkozást már bírálat tárgyává teszik s tagadásba veszik. Pedig a fogalom a fogalommal egy, — valamint a kifejezések is azonosak, mert Máténál igy hangzik a fogalom kifejezése: νάνεφχϋ·ηααν ... dt ονρανοί . . .," — Márknál: ,,αχιζομένοις τονς οΐρανονς . . .", — Lukácsnál: „άνεφχ&ίjvai τον οϋρανην . , ." Különbséget miért tenni hát? . . . István vértanúnak több engedhető, mint a Jézus megkeresztelkedési tényének? Leszállt-e valóban az Istennek lelke — a megnyilatkozott egekből? ... Ε kérdésnek s az abban foglalt történeti ténynek mását az első pünkösti jelenet hasonló lélek-leszállási mozzanatában kell keresnünk, amelyre vonatkozólag a negativ irányzat ismét különbségtételben utazik, ha másként nem, hát legalább a pünkösti jelenet magyarázhatásának elfogadását és a Jézusra leszálló Szent Lélek lehetőségének tagadását illetőleg. Azaz: míg a kettős tüzes nyelvek alakját legalább átvitt értelmezéssel elfogadják, — addig a galamb alakot talán még magyarázást alapul sem hajlandók elfogadni, mintha bizony az egyik lehetőség a másiknak lehetetlenségét jelentené. Mi különbség van a Cselek, könyve 2-ik részének 3-dik versében foglalt eme kitétel: . látának kettős tüzes nyelveket..." és a synoptikusok emez előadása között: „. . . . látá az Istennek lelkét eljönni, mintegy galambot . . mikor a kettős tüzes nyelvek is az Istennek lelke valának épenúgy, mint a galamb, amely csakúgy szállott rá Jézusra, mint a kettős tüzes nyelvek ültek az apostolokra? . . . Semmi, egyáltalán semmi s igy a lehetőség az egyik oldalon: jelenti a lehetőséget a másik oldalon is. Természetesen ezzel nincs megfejtve a kérdés: leszállt-e valóban az Istennek lelke galamb alakjában Jézusra a megnyilatkozott egekből? . . ., de az utalás a negativ felfogás különbségtételére, már sejteti a lényeget, amely a kérdésre vonatkozólag az igenlésben jelentkezik, mert semmi sem állja útját a történet elfogadásának ott, ahol maga a történet valóság. Nem azért valóság, mert a IV-ik evangélista bizonyságot tétet e tekintetben Keresztelő Jánossal, noha az egyéniséget s különösen az alanyiságot föltétlenül olyannak tartom a IV-ik evangéliom írójánál, amely a legmagasabb helyre érdemesiti a világtörténelemben irói szerepet betöltő egyének között, hanem azért valóság, mert a synoptikusok előadása egyező, semmiben sem tér el egyik a másiktól s igy a történelmi igazságot még az egyéni felfogás sem változtatta meg, amely igazságot költeni nem lehetett, elképzelni sem, mert a synoptikus irók sem nem költők, sem nem képzelődök, hanem valóságot irásba foglalók. És az égi szózat hangzása ? ... Az is valóság ? Nem sokkal inkább helyes az a felvétel, amelyet a negativ irányzat szélsősége
