Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
10 Tüdős István dr. rázhatlanúl erős támadást intézett e pártok ellen, — hogy olyan jól rá tud mutatni beszédjeiben a baj forrására, egyenesen annak tulajdonithatni, hogy közvetlen közelből ismerte azokat, a kik ellen fellépett. Támadása épen azért volt olyan hathatós, mert mindenki azonnal ráismert arra, ki ellen intézve volt s ez csak úgy tehető fel, ha csakugyan ismerte közelről ellenfeleit. De ha így elfogadjuk, hogy Jeruzsálemben, — vagy mondjuk a zsidóság valamely más nagyobb városában nevekedett K. J. 1), hogy kell értenünk a Lukács ezen kifejezését: „ ... és a pusztákban vala mind a napig, melyen meg kellene magát az Izraelnek mutatni" ? (1 8 0). A megértés igen könnyű. Ugyanis egész bátran fölvehetjük, hogy miután megismerkedett a vallás-erkölcsi viszonyokkal, — miután tisztába jött azokkal, kik a népet rossz irányban vezették, — miután megundorodott a pártok visszaéléseitől, — miután látta, hogy csak igen kevesen vannak, kik az igaz úton járnak, elhagyja eddigi helyét s miután úgyis szokásban volt az elvonulás, ő is a pusztában keres üdülést az után a sok kellemetlen látvány után, melyeknek szemtanúja volt. Saját lelki nyugalmának megőrzése bírhatja rá, hogy elvonuljon. Csakhogy ha a pusztába vonúl, elhagyja a társas életet s úgy él, amint azt evangélistáink, irják, akkor egészen az essenusok pártjához tartozónak kell állítanunk. Keim, már idézett müvében, csakugyan fölveti azt a nézetet, mely szerint K. J. talán épen ahoz az essenus irányzathoz tartozott, amelyet egy Banus nevű egyén képviselt, ki az ötvenes években szerepelt s a jeruzsálemi nők előtt nagy hírben állott, a kihez a történetíró, Josephus is három évig járt*). De ugyancsak ez az iró is ellene szól annak, hogy K. J. essenusnak tartassék s határozottan tiltakozik pld. Mandel, hogy anachorétának tekintsük 3). És valóban úgy is áll a dolog, hogy K. J.-t nem lehet az essenusokhoz tartozónak tekinteni, nem, mert a pusztába vonulás még nem jelentette az essenusságot, — az önmegtartóztatás, az életmód, habár külsőleg arra mutattak, hogy aki ezeket cselekszi, az essenus, de lényegileg más K. J. mint essenus. Az, a mi fellépésében, beszédjében nyilatkozik meg, minden lehet, csak épen essenismus nem. Talán fölvehetjük pusztába vonulása okáúl azt is, hogy megismervén saját születési történetét, abból vonta le magára nézre azt a következtetést, hogy a mit megtettek a régi időben, azt ő is megteheti. Talán fülébe csenghettek atyjának szavai is, — ha esetleg addig élt, hogy tanítsa, — s a mit azok mondtak neki, hogy isten-embere legyen, azt akarta megvalósítani. *) K. J. Jeruzsálemben való növekedését fogadja el Dr. Masznyik Endra is „Pál apostol élete s müvei" című müvében I. k. XXIX. lapon. Ellenben Strauss határozottan essenusnak állítja. (Das Leben Jesu für deutsche, Volk beurteilt. II. kiadás 1864. 191. 1.) ') i. m. 122. 1. - ») i. m. 8. 1.
