Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
Keresztelő János. 97 emészsze őket. 1) S hogy ez a tűz hamarosan eljön, előbb, mint az ország, az egészen természetes, mert Istennek országa csak ott lehet, a hol az ítélet megtörtént. Valamint az is természetes, hogy épen e tisztítást, égetést végező tűznek fogalma a próféta lelkében teljesen az ó-szövetség értelmében élt, mert a prófétaság szelleméhez hozzátartozik annak az értelemnek érvényesülése, a melyen a prófétaság felépül s nagy és magasztos céljait elérni igyekszik. Komolyságával, hogy úgy mondjam, imponál, a Keresztelő János beszéde, — őszinteségével pedig mélységes hatást, gyakorol lelkünkre s ellenállhatatlanul vonz a megtérésre, a mely előfeltétele az Istennek országába való jutásunknak, — és szigorúságával arra kényszerit, hogy a vagy-vagy kérdés elé álljunk, a mely a jó és rosz gyümölcsöt termő fának az állapotára juttat oly módon, hogy a rosz gyümölcsöt termő fával kivágattatunk s tűzre vettetünk, a jó gyümölcsöt termővel pedig diszlünk és virágzunk, isteni gondozás alatt élve s a gyümölcsözésben, jócselekedetek gyakorlásában soha el nem fáradva. Lehetetlen mindezek után a tulajdonképeni prófétai beszédről ezt nem mondani: oly benső, lelki, szellemi, erkölcsi átváltozást, megújhodást követel az, a mely teljesen azonos fordulatot jelent magával a Jézus tanításában megkövetelt új élettel, a mely szerint az új bort új tömlőbe kell szűrni s nem régibe, mert a régi szétszakadozik a forrni kezdő bortól. Épenúgy a megtérés nélkül levő emberre nézve is az Istennek országa szétfeszítő, megsemmisítő hatású, mert a mennyeknek országa csak ott lesz, a hol a szív, a lélek, az érzület, a gondolkozás s az egész erkölcsiség megváltozik. Méltó beszéd volt, igazán úttörő, valóban ösvényt egyengető, kétségtelenül előhírnöki beszéd, a melyből, a ki meg akarta s meg tudta érteni, megérthette, hogy a Messiás országa immár itt vagyon, de nem külső jeleivel, hanem benső dolgaival, — nem királyi fényes külsőségeivel, hanem lelki uralkodói belső követeléseivel, a melyeknek megvalósulása által a sok hányattatásnak vége szakad, a sok tévelygés eltűnik, mert „a ki ö utána jön, unnak ö még saruja szijját sem oldhatja meg", tehát a prófétai beszédnél több a messiási ország. — A Keresztelő János prófétai beszédének másod része bizonyságtétel a Messiásról, a kinek eljövetelét hirdeti, a kinek a kiáltó szóval útját egyengeti és a kivel magát azonosítani semmiképen sem akarja. A személyiség kérdésének okvetlenül fel kellett vetődnie akár úgy, a mint Lukács írja, t. i. hogy a község s mindenek az ο szívekben ilyen módon gondolkodnának János felöl, hogy ha ö volna-é ama Krisztus és a titkos kérdezősködésre válaszol; akár úgy, a mint Máténál és Márknál látjuk, t. i. hogy *) Issel. „Die Lehre vom Reiche Gottes im Neuen Testament. 36—37 1. Theol. Szaklap, V. éri. 7
