Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Hornyánszky Aladár: Száz év Izráel történetéből

90 Hornyánszky Aladár. úgy látszott most nékik, szakadatlan láncolata az elpártolásnak és hűtlenségnek. Visszatekintve a Birák korára, az számukra nem volt többé Kanaán meghódításának dicsteljes ideje ; átgondolva az izráeli ős júdeai királyok történetét, abban nem találtak sok örvendetest. Mindenütt csak bűnökre akadtak, a melyek szükségszerűen előkészítették a könyörtelen büntetést. Még a pusztában való vándorlás is, a melyet az exilium előtti próféták, mint az ártatlanság és hűség idejét magasztaltak

1), ez epigonok szemében prológusává lőn a nagy drámának, a borzasztó katasztrófának. Az egész multat magában foglaló rettenetes bűnnek tudata a jellemző vonása a zsidóságnak az exilium óta

2). A bajt az elődök persze csak későn vették észre, akkor a mikor már segíteni nem lehetett. Pedig a próféták Ámostól Jeremiásig egyebet se hirdettek, mint a büntetésnek elkerülhetlen voltát. Századok kételkedhettek benne, a fenyegetés egyszerre mégis csak valóra vált. Ε történeti igazságból fontos következtetéseket kellett levonni. Jahve előre tudta, mily sors vár reájuk, meg is^jelentette oly időben, mikor azt még senki sem sejtette. Őneki kellett a parancsoló szót is kimondania, amely Nebukadnezárt Jeruzsálem ellen hívta. Csakis ő lehet a történet irányitója, a világ kormányzója, az egyetlen hatalom, mely az Isten névre igényt tarthat. A nemzeti Isten helyet engedett az universalis Istennek, „az exilium alatt történik meg az átmenet a nemzeti vallástól a világvalláshoz"

3). Hogy csakugyan több ő, mint pusztán Izráelnek Istene, bebizonyította avval, hogy odahagyta a jeruzsálemi szentélyt, ami az ősök számára még gondolatnak is lehetetlennek látszott. Jahve átalakult jelleme természetszerűen hozta magával, hogy a zsidóság őbenne ismerje fel a mindenség teremtőjét. És csakugyan legelőször a számkivetés idejében szólal meg a hálaének az ég ós föld mindenható teremtőjének, aki az első és az utolsó és az egyetlen. Nincs más Isten Jahvén kivül, hirdeti az exilium ismeretlen prófétája

4), és ő az exulánok Istene. Nekik nyilatkoztatta ki magát, az ő prófétáikkal közölte az örök isteni igazságot. Ε gondolat megadta a feleletet a kérdésre, hogy mily viszony van közöttük és a pogányok között? Igaz, súlyosan vétkeztek Jahve ellen, mégis a pogányokkal szemben, akik az egyetlen Istent nem ismerik, róla mit sem akarnak tudni, nagy előnyben vannak. Mert mint Jahve népének ») Jer. 2 a. 2) Smend, Lehrbuch der Alttestamentlichen Religionsgeschichte, 1899. 303. oldal. 3) Wellhausen, id. m. 159. old. 4) Jes. 40—55.