Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Könyvismertetés

Könyvismertetés. 87 problémáit mindjárt első helyen nem tisztázta, az annál nagyobb hiba, mert — maga mondja — hogy „könyve első sorban theologusok számára és tankönyvnek készült." Én azonban ép e kijelentését nem tudom aláírni. Eröss könyve első sorban nem a theologusoknak, hanem a mívelt nagy közönségnek való. S mint ilyen fényesen megállja helyét. Megvannak ugyan rajta a tankönyv nyomai is, de ez nem válik előnyére. Már fentebb ráutaltam a bevezetésnek egészen tankönyvszerű jellegére. S kiérezhetők ezek a tankönyvi nyomok magában a kidolgozásban is itt-ott az egyes elvont természetű, sokszor igen homályos tudományos fogalmi meghatározásokban. Teszem azt mindjárt az Istenről szóló részben, ahol az abszolút fogalmával bajlakodik. Hát biz ez el is maradhatott volna, mert az ilyen definitiókat, mint teszem azt ez is: „ami legmagasabb, az az eszme s az eszme a tudalom részéről az, ami szubjectiv előterjesztés részéről az Isten" — ember legyen, aki megérti. S elmaradhatott volna még sok minden, aminek inkább a dogmatikában van helye vagy talán még ott sem, mert alig több hagyományos s haszontalan lomnál a tudomány embere szemében, így p. o. „az Isten létezését bizonyító bölcseleti erősségek", amiknek 25 lapot szentel, de a miket egészben téves alapon tárgyal, mert azok minden más lehetnek, csak nem bölcseleti erősségek. Hanem aztán, mikor szerzőnk kibontakozik a hagyományos dogmatika szorító karjai közül s a maga lábára állva szembe száll a modern természettudományok ezernyi ellenvetéseivel s rendre leszámol a különböző, úgy az Isten lényegére, mint az Istennek a világhoz való viszonyára, a csodákra, majd az ember eredetére s rendeltetésére, a lélek halhatatlanságára s végül a kijelentésre s a Krisztus és a test feltámadására vonatkozó különféle elméletekkel, — itt e körben mint a sas szabadon és fent a magasságban repül s olvasóját is ragadja magával. Itt nagy és kész, minden erősséggel jól felfegyverzett tudóssal állunk szemben és egy igazán erős, hívő theologussal. Szándékosan mondtam hívő s nem orthodox theologust, mert Eröss positiv bibliai s nem dogmatikai alapon áll. Ő, amint ennek maga is kifejezést ád s amint müvéből lépten-nyomon ki is tűnik — nem ragaszkodik görcsösen mindenhez, ami ősi és hagyomány szerű, hanem számol a modern tudomány komoly eredményeivel és a hit dolgait igyekszik azokkal összhangba hozni. Mindenütt persze ez neki sem sikerül s ilyenkor aztán álláspontja — mint ez a csodák kérdésénél is látható — ingadozóvá válik. Arra természetesen itt nincs se tér, se szükség, hogy a részletek megbeszélésébe bocsátkozzunk. Egyet azonban — egy esetleges és kívánatos második kiadás érdekében — mégis meg kell jegyeznünk s ez az, hogy a túlságos aprólékosság a műnek