Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Raffay Sándor: Tamás följegyzése

76 Raffay Sándor. tőzve a tetőn állva, a honnét a gyermeket letaszították, 2 Mikor a holt gyermek szülei erről értesültek, sírva odafutottak, s a gyermeket a földön holtan fekve, Jézust pedig a tetőn állva találták. Azt hivén, hogy δ lökte le a gyermeket, szemrehányást tettek neki. 3 Mikor ezt Jézus látta, tüstént lement a tetőről, a holtnak a fejéhez állott ós azt mondta neki: — Zeno! — mert így hívták a gyermeket. — Én löktelek le? Kelj fel és mondd meg! Ε szóra a gyermek nyomban felkelt és Jézus előtt leborulva mondá : — Uram, nem te löktél le, sőt holt lévén, te keltettél életre! Kilencedik fejezet. Néhány nap múlva a szomszédok egyike favágás közben a baltával levágta a lába fejét és elvérezve haldokolt. 2 Nagy néptömeg futott össze s Jézus is velük ment. 3 Megfogván a sérült ifjú lábát, azonnal meggyógyította őt, s azt mondta neki: Kelj fel, vágd a fádat! Az pedig felkelve leborult előtte, hálálkodott és tovább vágta a fát. Hasonlókép a kik csak ott voltak, mind csodálkozva hálálkodtak neki. Tizedik fejezet. Mikor hat esztendős lett, anyja, Mária, elküldte őt, hogy a patakból vizet merítsen. Menés közben azonban eltörte a korsót. Akkor odament a patakhoz, kiterítette a köpenyét és vizet merve a patakból, megtöltötte azt s fölfogva elvitte a vizet az anyjának. Mikor az ezt látta, elcsodálkozott ós átölelve megcsókolta őt. Tizennegyedik fejezet. Nyolc esztendős mult, a mikor Józsefet valami gazdag ember ágy készítésével bízta meg. Mert ács volt. Kiment *) Ez a dolog azért érdemel említést, mert mint ács, nem érthetett az ágy készítéséhez. Annál kevésbbé, mert ágyat közönségesen nem használtak, hanem csak a földön pokrócokon feküdtek. Ezért is van külön is kiemelve, hogy valami gazdag ember bízta meg Józsefet ezzel a munkával, mert az ágy fényűzési cikk volt Palesztinában.