Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Raffay Sándor: Tamás följegyzése

Tamás följegyzése. Jézus gyermekségéről a kanonikus evangéliomok csak néhány rövidke adatot tudnak elbeszélni. Ezt a hiányt igyekeztek pótolni az első századok legendái, amelyek a gyermek Jézus csodatetteinek elbeszélésével azt akarták bizonyítani, hogy Jézusban nemcsak a messiási öntudat, hanem az istenfiúságot bizonyító csodálatos isteni erő is kezdettől fogva a maga teljességében megvolt. Ezen elbeszélések egyike Tamás nevén maradt ránk. Mennyire népszerű volt Tamásnak a Jézus gyermekségéről irott elbeszélése, mi sem mutatja jobban, mint- hogy különböző formában és terjedelemben ós nyelven maradt ránk. Azt a formát, amelyet eredetinek lehet tartani, az Újszövetségi Apokrifusok c. munkámban közöltem. A változatokat a teljesség érdekében itt adom át az érdeklődőknek. Fordításom Tischendorf, Evangelia apocrypha. Editio altera. Lipsiae. 1876. görög szövege alapján készült, melyet a kiadó Evangelium Thomae graece B-nek nevez. Jellemző, hogy itt már nem a zsidó bölcsész, hanem a szent apostol beszél. Ez a rövidebb szöveg tehát későbbi időből származik, mint az Apokrifusokban közölt hosszabb szöveg, mert itt már az irat tekintélye érdekéből az apostol Tamásnak tulajdonítják ezt az elbeszélést. Amint azt a második fejezet mutatja, az anyát kezdik kiemelni. A ház feje, vagy legalább is a ház lelke, aki Jézus szempontjából az irányadó személyiség, nem József, hanem Mária. Itt már nyomait látjuk annak a törekvésnek, amely Máriát a közönséges asszonyok és anyák sorából kiemelni igyekezett. Ez a törekvés azonban még nem hatja át az egész munkát következetesen, sőt pl. a 11. fejezetben József hálálkodásából egyenesen arra lehet következtetni, hogy Jézust a tulajdon édes gyermekének tekinti. Ε munkában tehát a kétféle fel-