Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Mayer Endre: A történeti kritikai theologiai irány

A történeti kritikai theologiai irány. 67 egy-egy műnek keletkezésénél felmerült s rendelkezésünkre áll s a logika szabályai szerint következtetéseket vonni a szerzőség s hitelesség dolgában. A főkülönbség abban látható, hogy a kijelentést nem tagadja, az inspiratiót bizonyos határig elismeri és nem keres szándékosan különleges tendentiákat. Egyik külső ismertetője az, hogy János evangeliomának hitelességéhez ragaszkodik. Ez oknál fogva az a hosszú jellemzés, a melylyel Harsányi a közvetítő theologusokat befeketíteni törekszik s őket obskurus embereknek festi elejétől végig, helytelen. Ellenkezőleg ezek között az u. n. közvetítők között Némethon legkitűnőbb theologusait találjuk. Neander, Dorner, Köstlin, Bleek, Riehm, Beyschlag Sätj ci theologiai irodalomnak oly kiváló alakjai, a kiknek minden beavatott tisztelettel s elismeréssel adózik. A Ritschlianusok közül maga Ritschl nagyon közel jár hozzájok új szövetségi kritikájában. Beyschlag Leben Jesuja egyike a legjobb műveknek, bibliai theologiájának pedig kevés vetélytársa van. Ha ezekhez veszszük Weisz Bernbardot is, a ki legközelebb áll ez irányhoz s a Meyer-féle Commentar legjobb íróit, akkor egy egész koszorúját állítottuk össze a legkiválóbb s legnépszerűbb német theologusoknak. Ezen fejtegetését a történeti kritikának dithyrambikus magasztalásával végzi s én ennek az elvnek dicséretét kész vagyok aláírni, de nem abban a gyakorlati alkalmazásában, mely egyes liberális íróknál található, hogy Jézus tiszta evangéliomának keresése közben elveszítik nemcsak az evangeliomot, hanem magát a Mestert is s a kit a synoptikusokban találhatnának, keresik és megtalálják saját fantáziájokban, mint Renan és Schenkel tette, vagy esetleg az apokryf iratokban, a minek nyomait 0. Holtzmann Leben Jesu-jában találhatjuk. 'III. Legvégül annak megvilágítására, hogy milyen helytelen az u. n. közvetítő s általam követett theologiai irány, felhozza ismertetésemnek több állításait, még pedig legelső helyen azt, hogy voltak-e tényleg ádáz harczok az első keresztyének között vagy nem s voltak-e ellentétek Péter ős Pál között vagy nem s azután kimutatja, hogy neki van igaza és nem nekem. Természetesnek kell találnom, hogy védi az álláspontját s én ugy látom, hogy nem fogjuk egymást megérteni, legelsőben azért, mert hogy mit kell érteni az ádáz harcz alatt, a mely kifejezést ón használtam, nem határoztam meg közelebbről, a mint a nézeteltérések is különbözőleg értelmezhetők. Nem is erre fektetem a súlyt, hanem a páli levelekből vett bizonyítására. Ezek szerint beismerem voltak harczok, de tagadom s bebizonyítva nem látom, hogy 5*