Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Csiky Lajos: A szorosabb értelemben vett egyházi beszéd; gyakorlati bibliamagyarázat és homilia

Szorosabb értelemben vett egyliázi beszéd. 35 Nem lehet a szóban forgó kérdést úgy fejtegetnem, hogy egyel-mást el ne mondjak a szövegről, a főtételről és a dispositióról. Annyira szükségem van e tárgyakra, hogy •épen ezek képezik fejtegetéseim alapját, kiindulási pontját. Szöveg textus — alatt, egy amerikai hittudós elmés meghatározása szerint, egy olyan bibliai mondást vagy mondások összefüggő egészét, tehát kisebb vagy nagyobb bibliai szakaszt értünk, a mely először a szentiratba van, annak általános tanaival összefüggőleg, azután pedig a rajta épített, belőle folyó egyházi beszéd egész testébe van szervileg beleszőve. Ha ezt a meghatározást fogadjuk el és valósítjuk meg homilétikai munkálkodásunk körében, nem vehetünk ki a bibliából — a mire a legdurvább és legbántóbb lelkiismeretlenség, a szenttel gonosz játékot űző kufárkodás már, igenis, nyújtott minekünk példát — nem vehetünk ki a bibliából ilyen mondásokat egyházi beszédszöveg gyanánt: „nincsen Isten", „a Krisztus fel nem támadott a halálból", „hiábavaló a mi prédikálásunk", „hiába való a ti hitetek", mert hiszen ezek a mondások egyáltalában nincsenek összefüggésben a biblia tanaival, mint a mely a maga való contextusában, a melyből erőszakosan tépettek ki azok a mondások, ezt tanítja: „azt mondja a balgatag az ő szivében·. nincsen Isten," és ezt: „Ha a Krisztus fel nem támadott a halálból, hiábavaló a mi prédikálásunk, hiábavaló a ti hitetek is." De az a meghatározás arra is jó másodszor, hogy elkötelezi a hitszónokot az ige szövegszerű fejtegetésére, hogy ne az igébe, ne is az ige fölött, hanem az igéből prédikáljon, hogy textusa ne legyen pusztán csak mottó vagy jelige, praetextus vagyis csak ürügy a beszélésre, hanem legyen az az egyházi beszédet átható elv, életerő, forrás, melyből az élet vize csörgedezzék. A szöveg lehet rövidebb, vagy hosszab, állhat az pár rövid szóba foglalt egy, vagy egymással egybefüggő, de egy íogondolatot kifejezni akaró több mondatból, vagy egész mondatsorozatokból, például egyes bibliai történetekből vagy példázatokból is. Erről azonban, valamint arról is, hogy a szövegnek különböző nemei vannak, későbben fogunk megfelelő részletességgel beszólni. Főtétel — théma — alatt az egyházi beszédnek azt az elemét, azt a főgondolatát értjük, a melyet az egyházi szónok a szöveg gondolata vagy gondolatai alapján úgy szerkeszt össze és állit föl, hogy a mit a szöveg mond vagy tanít, egy egységes tételben határozottan körülírva, szorosan megállapítva az is azt mondja vagy tanítsa. A szellemi fegyelem ellenmondhatatlan törvénye alá hajtja a főtétel a szövegnek egyszer-egyszer tán csapongásra is kész gondo3*