Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Lapszemle

306 Lapszemle. kezdett,és ujabban mások által is hangoztatott panbabylonismusnak sok (szerintünk túlsók) engedményt tesz ugyan, de főleg Pál apostol példáján visszautasítja azon törekvését, hogy ezen babyloni befolyást még Krisztus hitének legszentebb szentjében is felfedezzék. Szóval Pál és János apostol keresztyénsége nem az a synkretisztikus vallás, amelyet a panbabylonisták benne látni szeretnének. A dogmatörténet terén mozog Hunzinger, aki Kempis Imitatiójának gondolatait elemzi és azokat több körhöz (az augusztinusi a berhardini és a kortörténetileg meg helyileg meghatározott gondolat kör) tartozónak mutatja fel. Igen érdekesek van Wyk amsterdami lelkész cikkei, aki kimutatja, hogy a dogmatörténeti fejlődésben a keresztyén hit igazságai ugyanoly sorrendben nyertek öntudatos tanbeli kifejezést, amilyenben azok Luther kátéjában egymás után következnek, úgyhogy minden gyermek, aki kátéját tanulja, rövid idő alatt megtanulja mindazt, amire a szent lélek az egyházat á századok folyamán tanította. Hátra vannak még a rendszeres theologiai cikkek. Vollert gerai tanár röviden összefoglalja azon tanbeli haladást, melyet a Form. Conc. III. cikke főleg az Oslander elleni vita eredményeképen összefoglalt. Kretschmer lelkész a socialis ethika tagolásáról értekezik. A legjelesebb cikk azonban az, amelyet Stange greifswaldi tanár a Jézus Krisztusban való hit erkölcsi jelentőségéről írt. Nehéz volna e cikk tartalmát röviden vázolni, amint a reformációnak a mysticismussal való összehasonlítása útján rendszeresen haladó fejtegetéseiben és bámulatos psychologiai ismerettel meg vallásos érzékkel a Krisztusban való hit ezen jelentőségét felmutatja. Ezen cikket el kell olvasni és tanulmányozni, hogy értékét megismerhessük. Komoly tanulmányozásra, különben az egész folyóiratot, annak legtöbb cikkét csak melegen lehet ajánlanom. Dr. Daxer György.