Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Raffay Sándor: Mária születése

Jézus szülelése. 303 férfit soha nem fogok ismerni, férfi magjának hozzájárulása nélkül hogyan szülhetek? Erre az angyal mondá: — Ne véld Mária, hogy majd emberi módon fogansz, mert te férfival való közösülés nélkül szűzűl fogansz, szűzül szülsz, szűzül szoptatsz. Ugyanis majd a szentlélek szálland te beléd és a Magasságos ereje árnyékoland be téged a vágyak minden izgulása nélkül; azért a ki tőled születni fog, egyedül lesz szent, mert mint olyan neveztetik Isten fiának, aki egyedül fogant és született bűn nélkül. Akkor Mária kezeit kiterjesztve és szemeit az égre emelve mondá: — Ime az Úrnak szolgálója, mert én nem vagyok méltó az úrnő nevezetre, legyen velem a te beszéded szerint! Nagyon hosszadalmas és bizonyos mértékig unalmas is lenne, ha ebben a kis munkácskában mindazt, ami az Úr születését megelőzte, vagy követte, el akarnánk beszélni, azért hát azokat, amik az evangéliumban vannak elbeszélve, elhagyván, azokat toldjuk meg, amelyek elbeszélése némi pótlást igényel. 10. fejezet. József hát Júdeából Galileába jővén, a neki eljegyzett szüzet feleségévé akarta tenni, mert már három hónapja múlt s a negyedik is beállott, a mióta jegyese volt. Azon közben azonban lassanként domborodott, úgy hogy a terhessége nyilvánulni kezdett, ami József előtt sem maradhatott titok, mert a jegyesek szokása szerint szabadabban járogatott a szűzhöz és bizalmasabban beszélgetett vele s igy észrevette, hogy terhes. Búslakodni és tétovázni kezdett, mert nem tudta, mit volna helyesebb cselekedni. Ugyanis sem elvenni nem akarta, mivel hogy igazságos ember volt, sem pedig paráználkodás gyanúja alapján meggyalázni, mivelhogy kegyes volt. Igy hát azt gondolta, titkon bontja fel a házasságot és őt csendben elbocsátja. Mikor azonban ezt kigondolta, íme az Úr angyala jelent meg neki álomban, mondván: — József, Dávidnak fia, ne félj, ne tápláld a szűz iránt a paráználkodás gyanúját, se más igaztalanságot ne gondolj, se ne félj őt feleségül venni, mert a mi benne fogant, s ami most lelkedet aggasztja, nem embernek, hanem a szentlélek21*