Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteménye

286 Marton Lajos. általában kísérletei nem rosszabbak a régiek ο nemű kísérleteinél.

1) Ε különösségei mellett más oldalról nagy tudás, gond, szorgalom és tárgyáért való lelkesedés jellemzi a kommentárt. És bőbeszédűségig sőt ismétlésig menő alaposság, amit 478 foliónyi terjedelme is mutat. Érdekes a bevezetése, mely 17 fejezetben isagogikai thémákat is fejteget, (a zsoltárok fajai, feliratai, felosztása, szerzője stb.) bár kritika nélkül ós más elemekkel vegyesen. Érdekes a tárgyalása is, melyet általában nagy gyakorlatiasság és tanítási készség jellemez, melynek következményeként folyton keresi a kapcsolatot a szentírás és a világi tudományok között, természetesen itt is azon alapgondolattal, hogy az előbbi az első és a többinek forrása.

2) De Salomone címzi 5-dik codexét, összefoglalván benne a Példabeszédek (Proverbia), Prédikátor (Ecclesiastes, lat. Concionator) és Énekek énekén kivül az apokrif irodalom rokon termékeit: a Salamon Bölcseségét, melyről megjegyzi, hogy Hieronymus szerint nem Salamon, hanem Philo bölcsész műve

3), — és az Ecclesiasticust, (lat. Congregator), mely Hier, szerint Jézustól, a Sirach fiától származik

1). Az ') Természetesen nehéz, sőt merész kísérlet volt a nyelvtudomány akkori fejletlensége mellett a szófejtés, mikor még ma, a nyelvek történeti és lélektani alapon való összehasonlító vizsgálata, hangtörvényeiknek és szókincsüknek óriási szorgalommal, aparatussal és sikerrel való nyomozása és egybevetése mellett is sokszor bizonytalan. De azért nincs igazuk azoknak, (Franz, Ebért) kik C. etimologizálását annyira leszólják. Én válogatás nélkül összeszedtem e zsoltárkommentárból 10 ilyen szómagyarázatot s egybevetettem Walde Lateinisches Etymologisches Wörterbuch-jával s az eredmény következő: Hibás, vagyis népetymologia van 3 példában: via a violentia, (43. zs. 139. 1. Garet kiadása) catuli . . ., quod calleant sensu narium (103. zs. 332. ).), cilhara . . ., quoniam cita iteratione percutitur. (32. zs. 99. 1. Feledi, hogy e szó a görög xitiÜQct) Ellenben helyesen mutat rá a leszármazásra, illetőleg az azonos gyökérre a következő példákban: porta és portus a porto-tól, (23. és 106. zs 75. és 349. 1.) pessima, quasi pessum data, (33. zs. 105. 1.) gens a genere, (77. zs. 257. 1.) auris ab audita, (101. zs. 319. 1.) stagna a stando, ager ab agendo, fractus a fruendo (106. zs. 349. 1.) ') Magyarázatának hömpölygő árjában semmit sem kerül el, ami útjába esik. Ha kell, magyarázza milyen szerszám a citera, cimbalom, dob és trombita, (476 477. U, ha kell magyarázza a fogalmakat a gondolkodás és szólás változatos formáit, a class. dialektikának és rhetorikának teljes ismeretével. „Cognoscite (mondja egy ilyen részlet után) magistri saecularium litterarum hinc Schemata, hinc diversi generis argumenta, hinc definitiones, hinc discipiinarum omnium profluxisse doctrinas, quando in his litteris posita cognoscitis, quae ante scholas vestras longe prius dicta fuisse sentitis". Még az arithmetika és astronomia eredetét is a bibliában találja, ('292. 474. 1.) fontosságukat hangsúlyozza s tanulmányozásukat ajánlja, esak az astrologiától óv, melyet már a kiválóbb bölcsészek is kárhoztattak. (226. 1.) ®) Hier, szerint e nézet már régebbi atyáknál megvan. A mai felfogás szerint a szerző Jézusben Sírach és Philo között áll, egyébként azonban ismeretlen. ') Felirata és vége is ezének mondja.