Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Kovács Sándor: Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt

Az állam és a protestantizmus 111. Károly alatt. 271 való részvétel az akatholikus lakosokra is kötelező. Az eskü dolgában a katholikus álláspontot fogadja el, csupán a tanúknak engedi meg az igazságszolgáltatás és közrend szempontjából az egyszerű esküt. Végül föl kell említenünk a hithagyásra, apostasiára szabott büntetést. Ez merőben újítás (VI pont), mert egyetlen törvény sem szól róla, tehát nem tartották tilalmas, bűnös dolognak. Először 1. Lipót 1707-iki rendeletében fordúl elő. Az apostasia még szigorúbb beszámítás alá esik, ha a vádlott protestánsnak született s így kettős valláscserében bűnös. A rendelet a megelőző vallási sérelmekre kölcsönös feledést borít, s így közvetve a római katholikus üldözők büntetlenségét mondja ki. A jövőre nézve pedig az 1715. évi XXX. t.-c. értelmében elrendeli, hogy aki sérelmet szenved, akár katholikus, akár protestáns, csak a maga nevében fordulhat panaszával a felséghez. Ilyen módon a vallásügy egyszerű közigazgatási dologgá sülyedt, amelyet a kormányközegek felelősség nélkül intéznek el. Az egyes protestáns, család vagy gyülekezet teljesen ki van szolgáltatva a hatóságok kényének.') A protestáns egyház közjogi helyzete ennél mélyebbre már nem sülyedhetett. Törvény nem védi, csupán bizonytalan királyi kegyelem tartogatja. Mert nem szabad feledni, hogy az a csekély engedmény is, amit a rendelet kegyelmi morzsa gyanánt oda vet a protestánsok elé, csak ideiglenes, csak újabb intézkedésig érvényes. Tehát az ország gyűlésének példájára a király is megtagadta egyházakat, elkobozta jogaikat. Az abszolút védtelenség állapotában vannak és sorsuk enyhülése a véletlentől függ. A király, hogy mintegy betetőzze a rendek munkáját és hízelegjen gyengéiknek, haladéktalanul s ellenmondás nélkül szentesíti az 1723. évi IX. törvénycikket, mely az eretnekséget felségsértésnek nyilvánítja, s az 1722. évi II. törvénycikket, amelynek 7. §-a szerint az uralkodó csak katholikus vallású lehet. Ez a katholicizmus végleges diadalának és a protestantizmus teljes elbágyadásának élő emlékjele Annyi csalódás után mégis csak a királyba vetették reményöket a protestánsok. Uralkodása elején kijelentette, hogy »mindenkivel aszerint fogunk bánni, aminő hűséget tanúsít irántunk és felséges házunk iránt.« — elképzelhetetlen, hogy ezt az elvét, amelyre annyiszor hivatkozott, a protestánsokkal szemben megtagadja. A papság befolyásának, mint határozott jellemű, abszolút hatalomra törekvő uralkodó, nem engedhet nagyobb tért, mint amekkora a birodalom érdekével összefér. Bár Erdődy püspök restelkedés nélkül vallotta azt a meggyőződését, hogy »inkább legyen az ország puszta, mintsem eretnekek lakják«, — Károly nem osztozott felfogásában. *) A Resolutio szövegét közli Ribini Memorab. II. 249. s köv. lapokon. Ugyanő elbeszéli Radvánszky és Vay kihallgatását. A pesti és pozsonyi bizottság munkálatai a Nemzeti Múzeum latin kéziratgyüjteményében egész terjedelmükben megvannak. 19*