Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Kovács Sándor: Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt

Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt. 265 ellenmondás nélkül érvényesül a törvényesség álarca alá rejtőzött erőszak, amidőn felszólalt Jeszenák Pál, a kor leghíresebb ügyvédje, aki a szavojai herceg képében ült a karok és rendek tábláján. Evangélikus ember, de nagytudományú, kipróbált becsületessége miatt megbízójának teljes bizalmát bírja. Véleménye szerint az országgyűlés nem határozhat addig, mig a királyi döntés, amelyet maga kívánt, le nem érkezik. Szava nyomán siketitő zaj támad a teremben. Az egri püspök magából kikelve kiáltott közbe: »A Boldogságos szűz sértőinek védelmére nem kaphatott megbízást Jeszenák a nagy, kegyes, hős Jenő hercegtől.« Jeszenák bátran, rendületlen nyugalommal vágott vissza: »Nekem felhatalmazásom van a királyi Felség jogainak védelmére és az ország javainak előmozdítására és azért felelek ő Fenségének.« Felszólalása azonban mit sem használt, az ítéletet a bűnösökre kimondották és fejenként 64 forintnyi pénzbirságban elmarasztalták. Megokolás: hogy eskütagadó eljárásukkal késleltetik a conscriptiót, ami az országnak legfontosabb érdeke. Ördögh és Szentpétery azonban az ítélet ellen fellebezést jelent be a királyi felséghez. Ujabb vitatárgy. Vájjon lehet-e az országgyűlés ítéletét feílebezni, mikor a jóval alacsonyabb rangú hétszemélyes tábla ítélete is jogerős ítélet? Erdődy György kamarai elnök a fellebbezés lehetőségét védi, mert királyi jogról van szó. A többség azonban végrehajtást sürget. Nádasdy Tamás katonákért megy, hogy az engedetleneket rabságra vesse. Esterházy József azzal fenyegetőzik, hogy börtönben senyvednek el, ha csak az ítélet előtt meg nem hajolnak. A katonák láttára Ördögh jótállót nevez, társa azonban állhatatos marad. A tömeg haragját viharrá korbácsolja az a látvány, hogy egyetlen ember dacolni tud akaratával. Talján, Vasmegye alispánja, már félig kirántja kardját az ellenszegülőre; Radics bácsi követ az ablakon akarja kidobni. Az általános zsivajban egyre sűrűbben hangzik: Ki vele! nem becsületes emberek közé való! Végtére Szentpétery is meghátrált s az ítéletnek eleget tett. A győztes párt azonbao nem elégedett meg diadalával. Ugyanazt a vádat emelték Kenessey István veszprémi, Göntzy György krasznai és Dobay Péter középszolnoki követ ellen. Főkép Kenesseynek szerettek volna ártani, aki a dunántúli református egyházak fő vezető embere volt s a pesti commissióban is részt vett. Kenessey nem szált harcra szenvedélyes ellenfeleivel, hanem fölsietett Bécsbe Károlyhoz, előadta a tényállást és oltalmat kért. Meg is jelent egy rendelet, mely a per abbanhagyását parancsolta meg. A túlzók, bár számuk apadt, most sem engedtek. Vádolták, ócsárolták Kenesseyt és társát Bohusst (Pestmegye követe), hogy nem követek, hanem ágensek, árulkodnak a rendekre és szégyen velük egy sorban ülni. A király azonban, a kit biztosai kimerítően tájékoztattak, ez alkalommal a kisebbség pártjára állt, az ítéletet s az egész peres eljárást megsemmisítette ; megrótta a zajongókat és fenyegetőzőket, hogy hatáskörüket átlépték. A protestánsok diadala