Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Kovács Sándor: Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt

262 Kovács Sándor. történelmi jogaik alapján álltak és sérelmeik gyökeres orvoslását, a »restitutio in integrumot« óhajtották. Azonban érezték, hogy a rosszindulatú többséggel szemben aligha győzhetnek és beérték volna a kevesebbel is, csakhogy a jövendő békés fejlődést valamikép biztosítsák. A királyhoz fordultak, hivatkoztak arra, hogy ha az országgyűlésen nem is, de az országban még övék a többség s felsorolták sérelmeiket; elpanaszolták, hogy az óhitűek, anabaptisták, zsidók nyugalmasabb életet élnek s üldözőik a vallási versengés szításával csak az ország erejét gyengítik. A válasz soká késett. Egy év múlva ismételték a folyamodványt Erzsébet királynénál, aki protestánsnak született s akitől ennélfogva némi pártfogást reméltek. 1714. április 28-án végre megjelent a várva várt kir. rendelelet, azonban nagy csalódást hozott a folyamodókra. Tartalma ismétlése I. József 1710-iki novemberi rezoluciójának, mely a forradalmi idők vallásügyi változásait érvényteleneknek nyilvánítolta, s mindent az 1703. évi állapotba helyezett vissza. Megrójja az »akatholikusokat«, hogy az 1681. és 1G87. évi törvény ellenére több helyütt folytatják a nyilvános vallásgyakorlatot, a nein articularis helyeken, nemesi házakban istentiszteletet tartanak, prédikátort, mestert hívnak; az articularis helyeken papjaikat királyi engedély nélkül szaporítják; tanítóik bebarangolják a szomszéd falvakat s apasztják a plébánosok jövedelmét; a törvényes ünnepeket, ahogy az esperesek jelentéseiből látni, meg nem tartják, ádventben, böjtben házosodnak s általában a királyi türelemmel visszaélnek. Meginti tehát az ágostai s helvét hitvallású alattvalókat, hogy szigorúan alkalmazkodjanak a törvényekhez, az eddig kiadott rendeletekhez, különben példás szigorúsággal fogja az engedetleneket büntetni. Ilyen módon az uralkodó, a nemzeti közérdek képviselője, a legfőbb biró nyíltan és határozottan a hatalmaskodók pártjára állt, velők szinte azonosult. A protestánsoknak érezniök kell, hogy a trónhoz hasztalan folyamodni többé; amit egyházuk megalázása és elnyomása gyanánt panaszoltak, azt a remélhető legkedvezőbb állapot mértékéül jelölte meg a királyi rendelet. Az utolsó betűig bevált, amit a primás az országgyűlés kezdetén jövendölt Ráday Pálnak: »nem hiszi, hogy ő Felsége felforgassa, amelyek az atyja regimenje alatt lettenek« ')· Az országgyűlés szintén a kir. rendelet csapásán indult s tulajdonképen a meglévő sérelmes állapotot iktatta be a törvénykönyvbe. Az 1715 iki XXX. törvénycikk még az explanációkat is törvényesítette, amelyeknek eddig az evang. egyházak csak kényszerűségből engedelmeskedtek, de folyton-folyvást tiltakoztak ellenök. Igazában a király álláspontját fejezi ki, mert a rendek hosszas szenvedélyes viták után sem tudtak megegyezni, s mint annyiszor később, az uralkodót kérték föl bíróul. A törvény szerint »0 Felsége ') Ráday levele Zoványi idézett közleménye u. o.