Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Könyvismertetés

Könyvismertetés. 165 sokat és a királyné nevében tndtokra adta, hogy Ő Felségónok egyáltalában nem tetszik az, hogy oly számmal jelentek meg; s mert föllépésük ellenkezik úgy a haza törvényeivel, mint Ő Felsége akaratával: annálfogva tanácsolja, hogy takarodjanak haza anynyival inkább, mert közösen szerkesztett és közös név alatt benyújtott folyamodványukat a királynő' nem hajlandó elfogadni. A Deputátusok nem ijedtek meg a protestáns gyűlölő Nádasdy riogatásaitól, de igyekeztek vele megértetni közös föllépésük jogos és törvényen alapuló voltát, s hangsúlyozták hogy ők egyedül azt óhajtják és kérik, hogy az Isten és annak igéje, ne pedig emberi hatalom uralkodjék a lelkiismeret fölött. — Prónaynak még odafenn Bécsben s nyomban tett följegyzése a Cancellárral való ezen beszélgetés lefolyását örökiti meg. (296—302. lap.). X. sz. a. két, ugyanazon tartalmú és kéztől származó, de szövegében egymástól némileg eltérő megbízó levél (Credentionalis), és másik két, amazokkal hason szövegű megbízólevél aláíróinak neve van közölve. A megbízó levelek alól hiányzik a keltezés helye és ideje. Talán nem csalódom, midőn azokat 1736-ból származottaknak tartom. Ezen év június első napjaiban nyújtották ugyanis be Laxenburgban a prot. Deputátusok a VII. sz. alatt közölt Memóriáiét, melyre a király élő szóval azt felelte: „A mit az ország törvényei és Constitutiói értelmében tehetünk, megfogjuk tenni". A Deputátusok azonban több mint hat héten át hasztalan várták és szorgalmazták kérelmeiknek teljesítését; különösen megbízóleveleik miatt vexálták őket, kifogásolván, hogy azokat világiak és egyházak együttesen írták alá ős pecsételték meg. Minélfogva azt kívánták küldőiktől, hogy mielőbb másik megbízólevél állittassék ki részükre, amelyet csak a világiak írjanak alá, és azok pecsétjével legyen megerősítve. Az így kiállított megbízólevelek június hóban lehető gyorsan Bécsbe küldettek. (303—307. lap). XI. sz. a. „Tanügyi határozmányok" címmel egy, Pesten 1769. szeptember 14-én kelt jegyzőkönyvféle van közölve, melyet báró Zay Péter, Tihanyi Dániel, Podmaniczky János, Vörös Bálint és Jeszenák írtak alá. A nevezettek rámutatnak az iskolák körül mutatkozó bajokra, s ilyennek tartják 1-ső sorban azt, hogy a jobb subjectumok mind papságra törekesznek, az iskolákban való tanításra pedig — mint terhesebb dologra — alig szánja el magát valaki, s csak kevesen képezik ki magukat eléggé a tanítóságra. Két dolog bírhatná a jobbakat a tanítói pályára lépésre, u. m. a nagyobb becsültetősben és javadalmazásban részesülés. Már pedig nálunk a Professzorok és Rektorok, kik a társadalomnak a legfontosabb munkát végzik, sőt magukat a prédikátorokat és világi nagyokat is képezik, mód nélkül alá vannak nyomva és a prédikátoroknak utánna téve, s e mellett felette silányul javadalmaztatnak, minőifogva az előkelőbb, hasznosabb és kényelmesebb lelkészi állásért odahagyják az iskolát.