Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Könyvismertetés

162 Könyvismertetés. 162 még sok más a kort és viszonyokat érdekesen világosító adatot. Nagy szolgálatott tett annálfogva Stromp László a magyar prot. egyháztörténet ügyének, midőn a névjegyzéket — a wittenbergi iskolai ímyakönyvből diplomatikai hűséggel kiegészítve — közrebocsátotta. (1—148. lap). A II-dik szám alatt „ Thököli emlékek" czímmel 3 darab okmányt találunk. Az I-ső elősorolja a 14 pontba foglalt feltételeket, a melyek mellett Thököli Imre 1678. okt. 15-én jure bellico hatalma alá veszi a neki meghódolt Besztercebányát. Egyháztörténeti szempontból a 4-dik pont érdekes, a melyben ki van kötve, hogy a régi istentisztelet- és vallásgyakorlat szentül megtartassák és a vallást illetőleg semmi csalárdság ne legyen. Az evang. polgároknak a templomok, iskolák, parochiális jövedelmek és minden, a mi azelőtt az övék volt, hiány nélkül visszaadassanak. A pápistáknak is szabad vallásgyakorlat engedtetik, s a mi annakelőtte használatukban volt, továbbra is kezeik közt hagyatik. Papjaik is a régi ordóban maradnak, kivévén — ha volnának — a jezsuitákat, a kik a német katonasággal együtt a városból kiküldetnek. — A 2-dik okmány Thököli Imrének 1683. május 10-én Kassán kelt, magyarból latinra íordított ős a felső magyarországi 5 városhoz intézett levele, melyben ezeknek kegyelmesen meghagyja, hogy minden késedelem nélkül minél előbb Szuperintendenst válasszanak és azt hivatalába állítani el ne mulasszák. — A 3-dik okmány Thököli Imrének 1684-dik évi lelkes kiáltványa a ker. fejedelmekhez és a szolgaság igája alatt nyögő haza polgáraihoz, a melyben hivatkozva az aranybulla záradékára és a Habsburg-házbeli királyok által aláírt, esküvel is megpecsételt, de soha komolyan nem vett hitlevélre: történeti érvekkel bizonyítja, hogy fegyverfogása jogos és törvényes, mert a nemzet önvédelmét czélozza; leleplezi a fölkelőkkel való tárgyalásra kiküldött kir. bizottságot, melynek czélja nem más, mint a nemzet jogainak tetszetős czímen való elkobzása, s a mely ellen óvakodásra ős a nemzet jogaiért való kitartó küzdelemre hívja fel a honfiakat (148—186. lap). III-dik sz. a. egy lelkészavatási jegyzó'könyv van a tiszakerületi rmegyei Szuperintendensek" idejéből. A protestánsokra nézve o!y rettenetes emlékű , gyásztized" az egész országban csak egyetlen evang. Szuperintendenst hagyott meg Zabler Jakab bártfai lelkész személyében. De ez is elüldöztetvén hivatalából a század vőgén, éveken át itt ott lappangva egyes jóltevők kegyelméből élődött s csak félig-meddig sem viselhetett gondot kerületére. Minélfogva a gömöriek, kiknek Szeniorai különben is már a zsolnai zsinat óta a Szuperintendensektől nagyrészben független hatáskörrel bírnak, elhatározták, hogy a maguk ős a szomszéd megyék részére külön Szuperintendenst választanak. Ε czélból Zabler Jakab beleegyezésével s Kajali Pál és Mártonffy Izrael támogatásával 1704. május 22-re Csetnekre gyűlést hír-