Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Könyvismertetés

276 Könyvismertetes. in Schwachheit vollkommen gemacht. Pedig öt sorral alább ugyanazt a szót — perficitur .... perficit helyesen értelmezi a fordítás, hogy t. i. tökéletességre jut (a szeretet). 104. I. 20. s. A „patakok" után a napsugarak (radii) kimaradtak. 104 l. 25. s. „és ez uton bizonyos folyton tartó növekedésre is" (van a lelkeknek szükségük). Az eredetiben csak ennyi áll: ac per hoc et augmentum. 105. I. 8. s. „s végre a vég". — Nem tekintve azt, hogy e szavak már nem Zsidókhoz irt levélből, hanem a Korinthusbeliekhez irt első levélből (15, 24.) vannak idézve, ha tehát idézőjelt alkalmaz a fordítás, azt valamivel előbbre kellett tenni; maga a „végre a vég" nemcsak roszul hangzik a maga tautológiájával, de nem is felel meg sem a latin eredetinek sem a bibliai görög eredetinek (deinde finis — elza τό τέλος). 105. l. 18. 19. s. „Ámde mindez egyként az egész tisztító tűz ellen szól, az elkárhozott és üdvözült holtak közt nem vesznek fel közbeeső állapotot." — Ha szól, akkor vesz; ha pedig vesznek, akkor szólnak, — és az előző sorban: mindezek. — Az egykéntre már fentebb volt észrevétel. 106. I. 22. s. „Templomkincsből ne ruházz fel senkit." Non est altare alterius nuditate ornandum. Nem kell az egyik oltárt a másiknak meztelenségével (azaz a másikről levett ékességgel) feldíszíteni. 107. I. 6. s. „a dél a poklot, az észak az eget jelenti." Talán megfordítva ? — per Aquilonem infernum, per Austrum coelum (intelligunt). 107. I. 16. s. „hogy e mondásban szó sincs a tisztító tűzről, épugy mint ebben" (pótlandó: nincs, avagy sincs) . . . Latinul: nihil eam (auctoritatem) de purgatorio loqui, non plus quam illám . . . A XIX. tételben a 107. lap vége felé megint beköszönt a következtetés a conclusio (tétel) helyében. Az utolsóelőtti sorban „Először a fentebb mondottakból következtetem . . ." Itt az eredetiben a logikai kapcsolat ez: Primo ex supra dictis, si poena purgatorii est pavor ille . . . valde probabile est .. . Először is a fentebb mondottak szerint . . . nagyon valószínű sat. 108. I. 22. s. „Ha valaki váratlanul halálra ítéltetik, teszem azt egy olyan egyén, a ki rablók kezébe esett" . . . si quis ad indicium mortis inopinatus veniat, puta incidens in latrones. Itt nem lehet szó halálra itéltetésről. A venire ad indicium mortis itt csak annyit jelent, hogy váratlanul eljön valakinek a halála órája. 109. I. 11. s. „hogy egyik-másik léleknek a maga állapota eme bizonytalanságáról tudomása volt"· . . . Latinul: confessas fuisse — azaz: vallomást tettek.