Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Könyvismertetés

Κ öny vismertetés. 269 item; e helyen (az értelem nagy kárára) megfelel a latin verum nihilominus-uak-, a 45. 1. 28. sorában megint annyi mint item, az 57. 1. 6. sorában: iterum, a 66. 1. utolsó sorában: sicut, a 94. 1. 12. sorában: pariter. Nem kívánnék a sokjelentésű (?) magyar szóra több észrevételt tenni. 41. I. 21. s. „Nem rut dolog-e hát, ha ezek a drágalátos lelkek nem csupán engem, hanem velem együtt a fejedelmet, meg az egyetemet is nyilvánosan sárral dobálják meg?" Latinul: Verum actum ago, quando illi suavissimi homines non verentur . . . Talán az eredetinek megfelelőbb volna ilyformán: Én igaz ügyben járok (vagy : igaz ügyet védelmezek), mig ezek a drágalátos .. . sat. 41. I. 6. s. „ . . .közrebocsátom ezeket az én bolondos gondolataimat". Latinul: meas nugas, declaratorias mearum disputationum. Az utóbbi három szót a fordítás nem vette figyelembe. Helyes-e a nugas-t bolondos gondolatoknak mondani, nem tudom. A latin szót sokkal ártatlanabbnak értem. Inkább így mondanám: apróságaimat, vagy valamivel erősebben: érték nélkül való fecsegésemet. Az I. tételben. (42. 1. 16. s.) olvassuk: „a kik eddig csak a földieken csüngtetek, a mennyeiekre viseljetek gondot." Latinul: ut scilicet nunc coelestia sapiatis, qui hucusque terrena sapuistis. Sző szerintés talán helyesebben: hogy t. i. ízleljétek meg immár a mennyeieket, a kik mindeddig csak a földieket ízleltétek meg. 11. tétel. 44. 1. 28. s ,az egyház beleegyezésével meg is változtatható." Az arbitrium ecclesiae nem beleegyezést, hanem rendelkezést jelent. A változtatás kezdeményezését az egyház nem hagyja másokra, olyformán hogy maga csak beleegyezését adná hozzá, hanem tetszése és belátása szerint maga rendelkezik. Egyébiránt maga az V. tétel fordítása is igy értelmezi az arbitriumot. A III. tételben (45. 1. 27. s.) nehéz volna kitalálni, hogy e szavak „vagyis abból a szempontból, hogy" — csak annyit akarnak jelenteni, mint a latin videlicet. 46. I. 22. s.. . . „a külső jó cselekedetek a bűnbánat és a lélek gyümölcsei''. Latinul: opera bona foris sunt fructum poenitentise et spiritus. A foris-t a fordítás helytelenül vonatkoztatja. Helyesebbnek tartanám igy : a jó cselekedetek külsőleg a bűnbánat . . . sat. 46. I. 36. s. . .. „bárki ha még oly kis esze van is, s ha még oly járatlan is az írásban, könnyen meggyőződhet." A kicsinylő leszólásnak ily túlhajtását alig indokolja a latin: cuique mediocriter ingenioso et in scripturis erudito facile patet. 47. I. első sor: „hogy tudatlanságukat tisztára kimutassam" ne másoknak, hanem nekik maguknak (a latin eis ipsis a fordításból kimaradt).