Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. 91 Jób. XVI. 2. Hallottam már ilyet, sokat; Terhes vigasztalók vagytok mind. 3. Lesz e vége a szeles szóknak? De mi is bánt, hogy válaszolsz ? 4. Hisz beszélhetnék én is mint ti, Volnátok csak helyzetemben, Tanítlók szavakkal benneteket, Fejemet ráznám fölöttetek. 5. Erősítnélek szám szavával, Aj kim részvéte enyhítene. * * 6. Ámde most ha beszélek, nem enyhül szenvedésem, Nem távozik tőlem, ha hallgatok. 7. Im már egészen kimerített. Hisz semmivé tetted háznópemet! 8. Megragadsz és ez bizonyságod, Felkél ellenem soványságom, Szemem közé tanúskodik 9. Haragja marcangol, lesekedik rám, Rám vicsorítja fogait, Mint ellenség köszörüli rám szemét. 10. Feltátják rám szájakat, Szégyennel verik orcáimat, Összecsődülnek ellenem. 11. Gazoknak ad át Isten engem, Gonosztévők kezébe taszít. 12. Békében éltem és szétrombolt, Megragadta nyakam és összetört, Céltáblául állított magának. 13. Körém röpülnek nyilai, Felhasgatja vesémet, nem kiméi, Epémet a földre önti. 14 Rajtam résre új rést tör, Mint támadó rohan ellenem. 15. Zsákot varrtam kérges bőrömre, És porban szennyeztem díszemet. 16. Arcom ég a sok sírástól, Pilláimra sötétség száll. 17. Bár kezemben nincs erőszak, És tiszta volt imádkozásom. 18. Véremet, föld! be ne takard, Ne legyen rejteke kiáltásomnak ! 19. Most is az egekben van tanúm, Fenn a magasban bizonyságom. 7*