Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

88 Jónás jános. Köröskörül — és im most semmivé téssz! 9. Gondold meg, hogy mint agyagot alkottál, S im most a porba taszítsz vissza! 10. Valamint tejet folyóvá tettél, És mint sajtot megaltattál; 11· Bőrrel, hússal felruháztál, Csonttal, izommal általszőttél; 12. Életet, kegyelmet adtál nekem, Őrködésed megóvta szellemem. 13 És szivedben ezeket rejtegetted! Tudom, hogy e ζ volt szándokod. 14. Ha vétkeztem, még megtartottál, De nem mentél fel bűnöm alól. lő. Ha bűnös voltam, jaj nekem ! Ha igazságos, fejem nem emelhetem Szégyenben és megalázva. 16. És ha mégis felemelkedik, Űzőbe veszesz mint oroszlánt És újra mutatod csodás hatalmad. 17. Új tanúkat hívsz fel ellenem, Haragod rám megnöveled, A változatokat ós hadakat. 18 De hát mért hoztál ki az anyaméhből! Nékem halnom kellett volna, Még mielőtt szem meglátott. 19. úgy lennem, mintha nem voltam volna, A hasból a sírhoz vitetnem. 20. Hisz kevesek napjaim, óh hagyj hát fel! Fordulj el tőlem, hogy viduljak kissé! 21. Mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek, Sötétség és árnyék országába. 22. A homályéba, amely mint éjtszaka Borús és rend nélkül való, Amely fénylik mint a mély sötét. Zófar. 2- A sok beszédre senki se feleljen? Jgaza maradjon a száj hősének ? 3. Hazugságid elhallgattatnának ? Te gúnyolódnál, és nincs ki szégyenít? 4- Hogy azt mondhatnád: Tiszta a tanításom, Én ártatlan valék szemed előtt? 5. Vajha az Isten megszólalna, Felnyitná ajkait teellened! 6. És tudatná veled a bölcseség titkát,