Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

82 Jónás jános. Jób. IX. 2. Hisz jól tudom, hogy úgy van az. Ember nem lehet igaz Isten előtt. 3· Véle akarna perlekedni? Ezerre egyet sem felel. 4. A bölcsszívű, nagyerejű! Ki nyakaskodott ellene büntetlenül ? 5· Kitépi a hegyeket s ezek nem is tudják, Hogy δ forgatta fel őket haragjában. 6. Helyéből a földet kitántorítja, És megrendülnek oszlopai. 7. Csak szól a napnak, és nem süt fel, A csillagokat lepecsétli. 8. Meghajtja az eget egymaga, Tovalépdel a tenger hullámain 9- A Medvét, a Kaszást δ teremté, A Fiastyúkot Ε a dél kamráit. 10. Nagyokat tesz, felfoghatatlant, Csodákat művel szám nélkül. 11· lm elmegy fölöttem, s én nem látom, Nem veszem észre, amíg tovasuhan. 12. Im megragad — ki tartaná vissza ? Ki mondaná hozzá: Mit teszesz ? 13. Haragját Isten nem vonja vissza, Meghajoltak alatta Ráhab segédei. 14· Hogyan felelnék én hát neki, Válogathatnám előtte a szót ? 15· Ki, ha igazam volna is, nem felelhetnék, Bírómhoz legfeljebb könyöröghetnék. * * 16. Ha fohászkodnám, válaszolna-e? Nem hiszem, hogy meghallja szóm. 17. Ki összezúzott viharával, Szaporítá sebeim ok nélkül. 18. Nem hagy jutnom lélekzethez, De el hagy telnem keserűséggel. 19. Ha erőre kerül, δ a hatalmas, Ha törvényre — ki tanúskodnék mellettem? 20. Igazam volna bár, szám Ítélne el, Volnék bár ártatlan, δ bűnösnek mondana. * * 21· Igen, ártatlan vagyok, nem bánom lelkem, Életemet megvetem! 22. Hisz egyre megy, kimondom hát: Bűnöst ós ártatlant ő egyformán sujt.