Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. 85 Bildad. VIII. 2. Meddig még fogsz így beszélni ? Hatalmas szél szádnak szava. 3. Az Isten meghajtaná az ítéletet? Meg az igazságot a Mindenható ? 4. Ha vétkeztek ellene fiaid, Csak bűnüknek engedte őket át. 5· De ha te Istenhez folyamodol, Fohászkodol a Mindenhatóhoz ; 6· Ha tiszta vagy és becsületes : Még most is őrködni fog fölötted, És visszaállítja jámbor lakásod. 7· Hogy kicsiny lesz, ami előbb voltál, És annál nagyobb, ami végül leendsz. 8. Mert kérdezd csak a letűnt nemzedéket, És figyelj atyáik búvárlatára; — 9· Mert mi tegnapról vagyunk, mitsem tudunk, Csak árnyék földi időzésünk. — 10. Ők bizony megtanítnak, megmondják néked, És szivükből merítik a szót: * * 11. Felnyúl-e káka mocsár nélkül ? Víz nélkül a rét kizöldelhet-e ? 12. Még nedvében van, nem vágják le — És im elhervad más fű előtt. 13. Ilyen az útjuk az istenfeledőknek, A káromló reménye így semmisül meg. 14. Akinek ökörnyál csak reménye, Pókháló a bizakodása. 15· Házára támaszkodik, de meg nem áll, Belé kapaszkodik, de nem marad fenn. 16. Nedvvel telve áll a nap előtt, A kerten sarjai szétterjednek; 17. A kőhalmon összefonódnak gyökerei, Általnéz a kőfalon: 18. De ha kiszakítják helyéből, Ez megtagadja: „Nem láttalak". 19· lm ez útjának öröme, S a porból mások nőnek ki. 20. Nem! Isten a jámbort meg nem veti, Ő nem támogatja a gonosztévőt. 21. Megtölti még szád örömkacajjal, És ajkaidat újjongással. 22. Míg szégyenbe öltöznek elleneid, S a gonoszok sátra veszve van.